Oké, eleve sejtettük, hogy a True Detective nem lesz éppen egy könnyed Familia Kft., azonnal belemerülünk majd a szemétbe, de sebaj, hiszen Woody Harrelson és Matthew McConaughey főszereplésével mocskos, nyomozós sorozatot készíteni annyit jelent, mint belenyúlni egy Szandi-cédékkel teli tartályba, amikor éppen Szandi-cédére vágyunk, már ha élhetünk ilyen furcsa hasonlatokkal. Persze az még mindig kérdéses volt, hogy egy kezdő sorozatkreátor, Nic Pizzolato, akinek életművében mindössze a The Killing két epizódjának forgatókönyvírása szerepel, elég lesz-e egy olyan szériához, aminek Mocsok a középső neve, anyja és apja pedig soha életében nem látott napfényt.

A törvény nevében teljesen szokatlan nyomozós sorozat, a keresett, lousianai sorozatgyilkos után ugyanis 17 éven át tart a hajsza, ugrálunk is az időben veszettül, mint bolha a kutyavásáron, csak a szereplők folyton változó frizurája mutat nekünk kiutat a történetmesélési random vágányváltások közepette. A sztori érdekes ponton indít, feltehetően valahol a nyomozás közepén, amikor is a szikár Hart (Woody Harrelson) és a pesszimista, perverzen furcsa Cohle (Matthew McConaughey), az egykori társak már tíz éve nem beszéltek egymással, Cohle teljesen lecsúszott, és itt bizony valami csúnya személyes ügy állhat a háttérben. Nem nagy truváj kitalálni, hogy Cohle meghúzta Hart feleségét, de erre nyilván csak valamikor jóval később térünk rá a történetfolyamban.

Van egy sorozatgyilkosunk, aki bibliai utalásokkal operál, ikonizál, szarvat hegeszt az áldozatai fejére (Hannibal, helló!), és egy eltűnt kislány, akit Cohle hajt nagy erőkkel, valamiféle megérzés, és teljesen nyilvánvaló személyes érintettsége miatt. McConaughey viszi az egész show-t, ennek a faszinak bizony nagyon jól áll ez a déli tahó karakter, de ezúttal többről van szó, az évad nyolc része alatt ugyanis magának való, alkoholista, de profi nyomozóból igazi white trash-é kell transzformálódnia, és hogy ez hogyan menjen végbe, arra talán bizony maga a Transformerek királya, Michael Bay sem tudná a választ, inkább csak felrobbantana valamit válaszadás helyett. Már a pilot alatt is azon gondolkodsz, hogyan fogja megjeleníteni azt a szintű változást a jelenkori és a múltbéli Cohle karaktere között, és hogy őszinte legyek, már ez a vonal is hatásosabban szögez a tévé elé, mint egy marék százas szög.

Mivel Matthew bátyánk egyre inkább kezd a modern kor Johnny Deppjévé válni, bízunk benne, hogy megoldja, és most nem arra a Johnny Deppre gondolunk, aki újabban csak fura kalapos és/vagy kisminkelt karaktereket kér az ügynökétől, és kap is tőle ahelyett, hogy díszcsomagolásban kiosztana neki egy hatalmas pofont, abszolút grátisz. Harrelsonnak még nem volt túl sok ideje megmutatni, milyen is lesz az a bizonyos Hart, de annyi már látszik, hogy ő sem felejtette el, amit a suliban tanult a színjátszásról, a partnerek dinamikája, az a fajta feszültség, amiből tudod, hogy semmi jó sem fog kisülni, komoly nézőmegtartó erő lehet a jövőben, mint ahogy a szép Michelle Monaghan is, akire már most nagyobb összegeket tehetünk, hogy villantani fog. Mert ez nem tévé, ez HBO, avagy Vetkőzőfalva, bitches!

A törvény nevében pilotja egy olyan sorozatot vetít elő, ami akár minden idők legjobbjai közé is beírhatja magát. Főcíme már most esélyes a best of evör listák első tíz helyezettjei közé kerülésre, a The Handsome Family Far From Any Road-ja olyan hangulatos képekkel lett megtámogatva, hogy azt illik újranézni többször is. Le a kalappal, tényleg. Hangulatkeltés terén utána is csillagos ötösre vizsgázik a sorozat, de több kérdés is felmerül az emberben az első rész után. Mi lesz ebből? Milyen irányt fog venni ez a nyomozás? Lesz-e benne valamiféle természetfeletti szál? Hány díjat fog ez nyerni jövőre? Hogyan adta el Matthew McConaughey a lelkét az ördögnek tökéletes alakításokért, és mi hogyan tehetnénk meg ugyanezt?

A pilot egyelőre csak felvezet, bemutatja a karaktereket, az eseteket, amelyek köré épülni fog az évad, az HBO szériáitól nem idegen módon szépen, lassan építkezik, és lehet, hogy pont ezzel lesz a baj. Az HBO sorozatainak első évadja ugyanis rendszerint csak felvezet, itt azonban erre nem lesz lehetőség, mert az első nekifutás le is zárja a történetszálat, a második széria már új szereplőkkel, új nyomozással indul, ehhez képest pedig nyolc epizód nem hangzik túl soknak. Mégis azt érzed, hogy a készítők veszettül tudják, honnan hová akarnak eljutni ennyi idő alatt, mondjuk ki nyíltan, megvettek minket kilóra.

A True Detective-ből nagyon szerethető sorozat lesz, és most, hogy a True Blood és a Boardwalk Empire mókatára lassan végleg bezárul, erre szüksége is lesz az HBO-nak. Ha minden jól megy, és emeli a tétet, tévétörténeti klasszikussá is válhat. A színészek biztos nem fognak gátat szabni a reménybeli díjesőnek és a földön koppanó állaknak. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk annyiban, hogy az első rész után kifejezetten bizakodóak lettünk, és a Hannibal óta nem szerettünk volna ennyire egy tisztánlátót/tisztánhallót/tisztánérzőt (a megfelelő rész aláhúzandó) alkalmazni, hogy belelássunk egy sorozat jövőjébe.

(Fotók: HBO Pressroom)