A Wall Street pillangói tényleg JLo legjobb alakítása, de kár, hogy magára a filmre senki sem fog emlékezni egy év múlva. És nem azért, mert rossz lenne.
Végre egy film, ami nem a „most megmutatják a csajok, hogy pont annyira tökösek, mint a férfiak”-cunamival érkezett, ez bizony egy igaz történet, amelyben ugyan valóban csajok csinálják ki a férfiakat, de nem a női egyenjogúság jegyében, hanem azért, mert így tudnak a legkönnyebben meggazdagodni. Ha ehhez az kell, hogy bedobják a testüket néhány Wall Street-i nagymenőnél, akkor bedobják. Ki járhat ezzel rosszul?
A sztori egy 2015-ös New York Times-cikk alapján készült, amelyben egy csaló csajcsapat történtét írták le, ezek a nők kilátástalan helyzetük elől menekültek azzal, hogy rájöttek, hogyan tudnak sok pénzt kiszedni mit sem sejtő, de a night clubokat és a táncoslányokat nagyon is szerető bankároktól, majd éltek csodás életet a legnagyobb boldogságban, míg be nem ütött a baj.
A Hustlers egyfajta heist movie, amiben a szokásosnál is erősebb a dráma, és ha valamiért, hát ezért mindenképpen szerethető. Tulajdonképpen pont a dráma viszi el a balhét, és nem maga a balhé, amin mintha csak úgy átsiklana a film. Látszik, hogy ezek a kifosztások annyira egykaptafára épültek, hogy igazából nem is nagyon volt mit elmondani velük, nem voltak érdekes esetek, maximum a végén, amikor egyre nehezebben sikerül már az egyébként rutinmelót megoldania a díszes társaságnak.
A lányok vezetője a munkahelyük nagymenője, a night club rúdjának totális ura és parancsolója, Ramona (Jennifer Lopez), aki ha munkába lendül, akkor elárasztják a bankók a színpadot. Ebbe a night clubba érkezik Dorothy, vagy művésznevén Destiny, aki még nagyon tapasztalatlan, de nagyon kell neki a pénz, hogy nagymamáját segítse. Mikor Dorothy és Ramona összebarátkoznak, és a tapasztalt rúdtáncos kitanítja a zöldfülűt, szépen kezd dőlni a lé, de duplán beüt a krach, jön a világgazdasági válság, bedől a Wall Street, és vele együtt eltűnik a pénz is. Azaz inkább csak nehezebben lesz hozzáférhető. A lányok maguk mellé vesznek két lányt, és elkezdik módszeresen kifosztani a gazdag férfiakat, de ahogy az lenni szokott, ez nem mehet örökké.
A történet maga az ég világon semmi olyat nem mutat, amit ne láttál volna már hasonló filmekben, egészen az elejétől a végéig kiszámítható és ismerős a sztori, de ilyenkor legalább meg szokta oldani a kiszámíthatóságot a balhéból adódó gegek és csavarok, amik viszont jóformán nincsenek. Csak egy-két necces szituáció kerül elő, pedig mennyire feldobná a filmet, ha látni lehetne, milyen komplikációk adódtak a gazdag férfiak kizsebelése közben, de nem ez történik, hanem valami más, amit egyébként szintén jó nézni, csak egy idő után már annyira átlagossá válik, hogy fel sem tűnik.
És ez a szexi vonaglás. Jennifer Lopez valami elképesztően jól megtanult rúdtáncolni, ráadásul így 50 környékén is úgy áll rajta a csíktanga, hogy azt a 20-asok is megirigyelhetnék. Lopez egyébként fizikailag is tökéletes formában van, de színészként sem volt még ennyire jó, ehhez mondjuk kellett is az, hogy végre egy olyan komplexebb szerepet kapjon, ahol meg tudja mutatni, mire képes színésznőként. A jóságos, de kemény Ramona abszolút élete legjobb szerepe, de azért ott még nem tartunk, hogy ezért megkínálják egy Oscarral. Jól játszik, de ha ennyi elég egy szobrocskához, akkor ott már baj van.
Az igazi főszereplő ráadásul nem is ő, hanem az eseményekre visszaemlékező Dorothy, akit Constance Wu játszik még JLo-nál is sokkal jobban, a két színésznő minden pillanata remek, életszerű, szerethető és érdekes. De a film maga nem mindig az. Egy nagyon jó, de az átlagosnál csak a színészi játékok meglepő minősége miatt egy fokkal jobb heist movie, amiben nincs semmi igazán extra, de mégis korrekt, a meglepőtől távol áll, de kellemes, viszont valószínűleg el fogjuk felejteni a létezését nemsokára. Az biztos, hogy Jennifer Lopezt jó irányba terelheti színészként. Több ilyen filmet kellene vállalnia.