A Patrick Melrose-ban Cumberbatch még saját magát is felülmúlja, olyan színészi játékot mutat, amilyenre még akkor sem lehetsz felkészülve, ha ismered a színészt és isteníted. De a sorozat másért is nagyon erős.

Benedict Cumberbatch egy zseni, de azt azért sosem hittem volna, hogy még mindig bőven van szufla ebben a fasziban. Na nem arról van szó, hogy leírtam volna, nem unalmas még, mindig jó őt látni, akár színházi darabban, akár egy Marvel-hacacáréban, csak hát a Patrick Melrose-ban felrobban tőle a tévé. Az Edward St. Aubyn regényeiből készült ötrészes minisorozat a színész talán eddigi legjobb munkája. És ezt egyetlen rész alapján is abszolút bátran ki lehet jelenteni.

A történetben Benedict egy teljesen szétesett fazont alakít, aki kokain- és heroinfüggő, és bár szeretne leszokni, a műveletre csak egyetlen jelzőt lehetne haszálni, a katasztrofálisat. Melrose végig egy belső hanggal beszélget, a saját hangjával, akit ő Dadusnak hív, és hát maradjunk annyiban, hogy Dadusnak nincs nagyon kedve megválni a herointól, viszont nagyon szívesen hangoztatja azt a telefonszámot, amit Patricknek fel kell hívnia New Yorkban, ha egy kis China White-ot akar. Akkor is, ha nem akar. De persze akarja ő, még ha le is tagadja.

A függőségébe szépen beleőrülő főhős egyből egy rossz hírt kap, meghalt az apja, ami tulajdonképpen semennyire sem rossz hír számára, hiszen David Melrose szörnyű ember volt, akit mélyen megvetett, és aki valamit elkövetett Patrick ellen, amit egyelőre nem tudunk, de sejteni azért lehet. Pénz volt dögivel, de érezhetően molesztálás is, ettől lett Patrick olyan, amilyen. A faszinak két barátnője is van, de nyitott bármire, vagy bárkire, aki szembe jön, és szexi. Az sem baj, ha szereti a kokaint, és az önpusztítást.

Patrick elmegy apja maradványaiért, aztán nyomortanyává degradálja csilli-villi hotelszobáját, és egyre jobban merül a víz alá, néha szó szerint is, ahol semmi más nem várja, csak a saját őrülete. Ezt az őrületet pedig olyan tökéletesen hozza Benedict Cumberbatch, hogy az ember csak azt sajnálja, hogy nem tudja egyből megnézni mind az öt részt, bár egyébként lehet, hogy utána elmenne az ember életkedve is, mivel a Patrick Melrose nem egy túlságosan feelgood-sorozat, annak ellenére sem, hogy van humora, mert tényleg van, méghozzá elég finom, mégis markáns, de a dráma súlya mégis a föld alá nyomja a főhőst, és vele együtt minket is.

Egy órája van a pilotnak arra, hogy behúzzon, és be is húz menthetetlenül, ebben pedig nem csak a remek Benedict Cumberbatch-nek van szerepe, hanem Edward Berger rendezőnek is, aki a The Terrorból és a Volt egyszer két Németországból rendezett korábban pár epizódot, a korábbi munkái pedig csak német tévéfilmek és sorozatok, de ha ez kellett ahhoz, hogy egy ilyen stílusos drogos rémálmot hozhasson össze, akkor itt az ideje mindenkit elzavarni Tetthely-epizódokat rendezni.

A tervek szerint az epizódok követni fogják a régi regényeket, egy rész egy regény alapon megy majd a buli, így aki olvasta őket, azt nagy meglepetések valószínűleg nem fogják érni, de ha így is van, akkor is érdemes nézni a Patrick Melrose-t Benedict Cumberbatch miatt, aki ezzel az alakítással nagyjából minden díjat elhoz idén. Nem mintha sajnálnánk tőle az Emmyket, úgyhogy tessék már most bátran a nevére írni legalább az egyiküket. Itthon az HBO Go-n kell keresni a Patrick Melrose-t, az első rész már fent van, a többit heti rendszerességgel lehet megtalálni a szolgáltatónál.

A player szerint

  • Benedict Cumberbatch élete alakítását nyújtja
  • Van humora a sorozatnak, de a dráma azért fajsúlyosabb
  • Egy igazán stílusos drogos rémálom
Player-méter
9
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés