Végre itt a Brightburn – A lángoló fiú, ami kifordítja magából Superman sztoriját, de aztán kifordul ő is önmagából, hogy arccal a földbe csapódjon. Tarolni fog az Arany Málnán.
Iszonyúan vártuk ezt a filmet. James Gunn nevével próbálták eladni, pedig lehet, hogy ő csak azt mondta, mint Richard Grieco a Diszkópatkányokban: „én csak nem akarok pert”. Vagyis nem szó szerint, ő valószínűleg nem akart vitát, szóval lehet, hogy ő csak le akarta tudni a szívességi melót producerként a családnak, tesója és kuzinja írta ugyanis a forgatókönyvet, akiket most így első blikkre nem nagyon kellene megbízni több melóval, mert kettőjüknek együtt sikerült megírnia az év eddigi legbutább mozijának szkriptjét, ami tényleg bámulatos tevékenység volt.
A Brightburn ugyanis annak ellenére, hogy milyen jó hangulatú előzetesekkel és filmjelenetekkel riogatott, egy rettenetes film, amit meg sem mutattak a sajtónak, nehogy túl korán kiderüljön, mekkora gondok vannak vele. Majd a nézőknek jó lesz, ők úgyis mindent imádnak, majd elmondják ők, hogy a rohadt kritikusok már megint lehúzták, pedig micsoda jó kis horror ez. Jön majd az „ez a film a nézőknek készült”, de úgy tűnik, az első vetítések után ők is rettentően rühellik ezt a filmet. Szívás.
A sztorija nagyon jó lenne, és igazából nem is ezen múlott az egész: egy házaspár nagyon szeretne gyereket, de nem igazán jön össze nekik, egyszer azonban valami lepottyan az égből, és nem a Gryllus Vilmos az egy ejtőernyővel. 12 évvel később már egy tinisrácot nevelgetnek, aki egy szép napon valami fura hangot hall az ágyában, és előtör belőle a rettenet. Kiderül ugyanis, hogy ez az egy szem gyerek egy űrből pottyant mese, aki bár nagyon cuki volt, most már nagyon gonosz, mivel valami piros fény vonzza őt a fészerben, amit egy olyan dolog adja, amit a jó isten tudja, hogyan tettek oda, és azt sem igazán érti senki, hogy 12 évig miért nem csinált semmit sem. És miért pont most kezd hőbörögni.
Szóval Brandon, ez az inverz Superman rájön arra, hogy kicsoda, és egyből vérgonosszá válik, gyilkol, tinilányokat vegzál, és úgy nagyjából mindenkit igyekszik pürésíteni, aki szembe jön, és rondán néz rá. Ebből még simán lehetne egy teljesen korrekt horror, de a Brightburn nem képes egységben gondolkodni, van egy tök jó alapötlete, és néhány jól kitalált ijesztgetése, amik egyébként nem nagyon érnek össze, de nem baj, majd legfeljebb összehozzák úgy, hogy közben az egyébként teljesen érdektelen szereplők olyan bután viselkednek majd, hogy egy félig szikkadt kakaós csiga hozzájuk képest Nobel-díjas fizikusnak számít.
Legyen egy házas ijesztgetős rész, majd legyen egyből egy az erdőben is, de hogyan? Mindegy. Majd valamiért a szereplő kimegy oda. De miért? Nem mindegy? Kimegy oda és kész. Az anyuka már rég tudja, hogy a fia nem kóser, de még mindig védi. Miért? Mert ki kell, hogy tartson a végéig. De nem lesz ez teljesen természetellenes és rettentően buta húzás? A francot se érdekel, ő egy ilyen buta anyuka. Ő és a férje meglepődnek, hogy a gyerek fura képességeket kezd el használni? Jaj, hát pont elfelejtették, hogy Brandon 12 évvel ezelőtt egy űrhajóban pottyant le a kertjükben, ha ez korábban eszükbe jutott volna…
Ilyen és egyéb tragikus történésekkel van tele ez a film, aminek egyébként vannak egészen jó pillanatai, de szinte mindet agyonvágja az átgondolatlan forgatókönyv, plusz a teljességgel szerethetetlen karakterek, akiknek nem tudsz szurkolni, így a film végére már igazából tökmindegy lesz, hogy ki marad életben és ki nem, csak legyünk már túl ezen az egészen, és meg lehet hallgatni egy tényleg jó Billie Eilish-dalt kárpótlásképp.
A színészek sem nagyon izzadnak meg a melóban, Elizabeth Banks például mintha kínosan is érezné magát, mintha nem tudna mit kezdeni ezzel az egésszel, de el kell játszania az aggodalomba egyre jobban beleőrülő anyát, viszont a végére már annyira irritálóan teszi ezt, hogy elkezdesz szurkolni Brandonnak, aki egyébként remekül játszik Jackson A. Dunn, de ezzel a forgatókönyvvel csodát ő sem képes művelni.
A horror egyébként elég jól működik, néha kifejezetten durva a trancsírozás, de ez nagyon kevés egy ilyen filmhez, és bár belengetnek egy folytatást, ettől a fiútól nem fog lángolni a kassza, a nézők agya viszont annál inkább. És hogy miért lángoló az a fiú? Senki sem tudja. A szeme valami fura sugarat lő. De az nem láng. Ez az egész inkább simán égő.