A Code Vein a belépő szint a Dark Souls-jellegű játékok világába azoknak, akik félnek tőlük.

Mit lehet még kihozni egy Dark Souls-klónból? Nem sokat, hiszen már szinte mindenféle verzióban anyáztunk a respawnoló ellenfelek hadától, és sorozatos elhullásunktól, de itt a Code Vein, ami anime környezetbe teszi mindezt, és mivel tudjuk, hogy az anime környezet mindent jobbá tehet, különösebben nem kapálóztunk, hogy ne gyűrjön maga alá a játék. De nem gyűrt még úgy sem, hogy szerettük volna. De ne szaladjunk ennyire előre.

A Code Vein a Bandai Namco játéka, nem titkoltan nyúlja a Dark Souls játékmechanikáját, csak egyetlen dolgot nem tud: igazán érdekessé válni. A sztorija alapjában véve marha jó lenne, de mintha csak az alapfelállást dolgozták volna ki rendesen, és várták volna, hogy az majd elvigye a balhét, de nem vitte el, csak ad egy kellemes hangulatot a játéknak, amivel később nem nagyon tud mit kezdeni.

A civilizációnk elpusztult, az emberiség gyakorlatilag vámpírrá változott. Ha mindez még nem lenne elég, a vámpírlét sem kecsegtet túl sok jóval, mivel a légkörben terjengő miazma majdhogynem lehetetlenné teszi a felszínen lófrálást, de megfelelő eszközökkel felvértezve azért persze ki lehet merészkedni a világba. Csak minek. Nincs odafent elég vér, a muníciót termő vérfák is javarészt kiszáradtak, így vámpír vámpírnak… öööö… vámpírja lesz, de ekkor jövünk mi, a kiválasztott, aki állítólag véget vethet ennek az egésznek.

És igen, itt most lehet ásítani egy jókorát, de hát ez van, mi vagyunk arra hivatottak, hogy rendet tegyünk, és senki más. Vagy legalább megpróbáljuk. A Code Veinben azonban itt megint jön egy érdekes csavar, ami első blikkre elég pozitív irányba tolja el a játékmenet élvezhetőségét. Bármikor kiválaszthatjuk, hogy milyen vérkóddal szeretnénk rendelkezni, azaz nagyjából azt, hogy milyen kaszthoz tartozzon a karakterünk, hogy mik legyenek az erősségei és gyengeségei, és ez baromi jól hangzik. Viszont csak akkor használja az ember, ha egy-egy ellenfelet nagyon nem tud legyőzni, ilyenkor érdemes kipróbálni más és más vérkódokat különféle fegyverekkel. Aztán jöhet a siker, de az sem feltétlenül könnyen.

Viszont talán egy picivel könnyebben, mint a hasonszőrű játékoknál, és ez nagyon nem baj. Egy Dark Soulsnál vagy egy Bloodborne-nál az ember az utolsó haja szálát is kitépte egy-egy mezei ellenfélnél, itt viszont játszi könnyedséggel lehet haladni, ha játszottál a hasonló stílusú játékokkal. És az a helyzet, hogy ha valamiért, hát ezért mindenképpen lehet ajánlani ezt a játékot.

Nagyon sokakat borzaszt el a Souls-típusú címek nehézsége. Itt ezzel nincs nagy probléma, de persze ez nem azt jelenti, hogy csak úgy átsuhansz a játékon, mert nagyon nem, itt-ott eléggé idegőrlő tud lenni a Code Vein, de mégis ez az a cím, amivel érdemes beleugrani ebbe a stílusba, ha mindig is féltél tőle. Lehet, hogy nem a legjobb a sztorija, viszont nagyon élvezetes harcokat lehet lenyomni benne, a karaktereidet pedig annyira a saját képedre szabhatod, ahogy talán más játékban nem is tudnád. A legegyszerűbb karaktertől a legbetegebbig össze tudsz pakolni bármilyen csodát, aki a vámpírvilág megváltója lehet, én például egy Prince-klónnal partiztam benne úgy, mintha 1999 lenne.

Grafikailag egyáltalán nincs ok a panaszra, a lepusztult világ szép, a játék tökéletesen hozza vizuálisan is az animék világát, és igen, még a lengén öltözött csajokat sem spórolták ki belőle, néha kifejezetten hangosan fel lehet röhögni rajta, amikor egy-egy drámainak szánt jelenet közben konkrétan telemegy a szemed csöccsel, mert a karakternek éppen egy olyan felsőt kellett aznap felhúznia, ami a mellei nagyjából 20%-át takarja.

A Code Vein egy eléggé szórakoztató játék, aminek viszont nem most kellett volna kijönnie, mert így eltűnik a nagy játékdömping közepette, viszont így is lehet annak örülni, hogy egyáltalán sikerült befejezniük, mivel az első megjelenési dátuma még 2018 szeptemberre volt kitűzve… hát mondjuk úgy, hogy picit csúszott. Mindegy, most itt van, és elszórakoztat egy könnyed (néha minimálisan anyázós) 25-30 órára.

7
  • Az alapsztorija nagyon hangulatos, de nem tudja érdekessé duzzasztani a történetét
  • Grafikailag szuper
  • Talán ez a legkönnyebb Dark Souls-típusú játék

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon