Csak sajnos minden más esetben bukdácsol. A Creed első része pont azért volt nagyon szerethető, mert fogta a Rocky Balboa drámaiságát, és beleültette egy remek sportfilmbe, ahol olyan bunyókat lehetett látni, hogy az ember csak tapsolt és tapsolt, amíg bírt. A sztori teljesen működött, Apollo Creed fiának felemelkedése abszolút hihető adaléka volt a Rocky-szériának, Stallone is odatette magát, így nem volt kérdés, hogy folytatni kell-e Adonis történetét. Kellett.

Az viszont már jó kérdés, hogy így kellett-e. Már megint előkerül egy fiú, ezúttal Ivan Dragóé, aki ugyebár anno megölte a ringben Adonis apját, Apollo Creedet, Rocky viszont kiverte belőle a szuszt is. Ivan kegyvesztetté vált hazájában, elvesztett mindent, és nem maradt neki más, csak a szeme fénye, Viktor, aki úgy néz ki, mint aki lenyelt egy Godzillát, és leöblítette szembejövő bokszolók vérével. Ő és apja Adonis romjait szeretnék látni, ezért kihívják egy bunyóra. Creed mondhatna nemet, de valamiért nem mond. És itt jönnek a problémák.

A baj az, hogy a főhős egyáltalán nem szerethető a film nagyjából 90%-ában. Adonis egy öntelt hólyag, aki most már a világ uraként tekint mindenre, ami alatta van, és nagyjából mindenről úgy érzi, hogy alatta van, neki ne pofázzon senki, majd ő megmutatja, ki a fasza gyerek. Közben Rocky próbálkozik jó útra terelni őt, de nagyjából csak annyi telik tőle, hogy önjelölt Coelhóként nagy igazságokat puffogtasson el, amire Adonis nagyívben tesz. Közben ráadásul még a gyermekáldás is beszambázik a képbe, ami hoz egy újabb drámai vonalat, csak ezek a drámai vonalak úgy el vannak nyújtva a filmben, hogy a rétestészta hozzájuk képest semmi.

A legeslegnagyobb baj az, hogy nem igazán érteni a főhőst. A motivációi elég kétesek, ráadásul néha kifejezetten hülyeségnek is tűnnek, és a film is elkövet itt-ott pár baklövést, amitől nehéz komolyan venni. Mert hát most komolyan el kellene hinni, hogy a fiatalabb Creed úgy tudja meg, hogy kihívták egy meccsre egy bazinagy sajtótájékoztató keretében, hogy az étteremben, ahová elviszi a barátnőjét szólnak neki, hogy mi történt? Vagy hogy Adonis nem igazán érez felelősséget a megszületendő gyermeke iránt, miközben állítólag érez, de valahogy nem látszik? Az egész néha olyan, mint egy hatalmas zűrzavar, de amikor már laposakat pislog az ember a szappanopera-szerű drámától, akkor történik valami. Belép a ringbe.

Na és akkor veszettül elkezd működni. A Creed II-ben is nagyon jó a bunyó, bár azért azt meg kell hagyni, hogy az első rész vágatlan csörtéjéhez nem ér fel egyik jelenet sem. Michael B. Jordan és Florian Munteanu ijesztően keményen püfölik egymást a kamerák előtt, és igazából az öregeket, Sylvester Stallonét és Dolph Lundgrent is jó nézni, még akkor is, ha Ivan kb. egybites karaktert kapott erre a filmre. Is.

Azért itt-ott próbálnak árnyalni a karaktereken, szerencsére Rocky is átlendül a nagy igazságok szórásán a film végére, és annak ellenére, hogy néha szívesen látnánk Adonist a padlón, végül mégis eléri a mozi, hogy szurkoljunk neki, úgyhogy a világ rendje helyreáll, a csalódás mértéke pedig egészen apróra redukálódik. Ennek ellenére sem annyira erős a Creed II, mint az első rész volt, de egyáltalán nem rossz, főleg a remek Tessa Thompson miatt, aki embertelenül nagyot megy ebben a filmben. Állítólag Rocky már nem tér vissza többé, és ha ez így van, akkor gyönyörű képsorokkal megy nyugdíjba. Legközelebb isten tudja, hogy lehet ezt folytatni. Nem is biztos, hogy kell.