Fennállása egyik legsúlyosabb lemezét hozta ki a Cypress Hill, de ha nincs igény a keménységre, Szabó Benedekék és a Csillag születik filmzenéje lesznek a legjobb barátaid.
Cypress Hill – Elephants on Acid
A Cypress Hill-nek vagy új dealere van, vagy a régi hoz nekik valami sokkal durvább cuccot, mert az Elephants on Acid olyan sötét és annyira elképesztő mélységekbe bámul, hogy ezt az állapotot nem okozhatta fű B-Realék stúdiójában, de ha mégis, akkor rájuk hat másképp. Olyan az Elephants on Acid, mintha nem is Cypress-lemez lenne, de persze a hangok ugyanazok, és a kiadott dalok minősége is az egekben járkál, csak a hangulat más, és ez egyáltalán nem baj. Jó, ha egy banda ennyi idő elteltével is kísérletezget, ha pedig úgy teszik, mint a Cypress Hill, akkor teljesen nyugodtan lehet olyan jelzőket puffogtatni, mint a zseniális. Abszolút old school-témák jönnek fenyegető hangnemben, hogy aztán a lemez felétől beköszönjenek a régebbi Cypress-hangulatok is beintegessenek, de végig úgy, hogy az ember feje leszakadjon a beatektől. Ennyire furcsa, sötét és kemény lemezt sem csinált még a Cypress Hill, de az Elephants on Acid annyira egységes és erős, hogy simán ott van a csapat legjobbjai között.
Dave Grohl – Play
Dave Grohl egy állat. Nem egyszerűen a rock’n’roll legszerethetőbb figurája, hanem egy olyan zenész, akiből iszonyúan kevés van, egy multiinstrumentalista félisten, aki nemrég egy 23 perces „dalt” rittyentett össze, amelyben az összes hangszeren ő játszik. Szám szerint hét hangszeren. A Play most már kint van bakeliten is, hogy mennyire kell a gyűjteménybe, azt most inkább nem is ecsetelnénk tovább. Eléggé.
A Star Is Born – Soundtrack
Amikor először kiderült, hogy Bradley Cooper első rendezése a Lady Gagával bruttósított Csillag születik lesz, akkor sokat nem adtunk volna azért, hogy október 5-én majd remegve várjuk, hogy megjelenjen a filmzene, hogy mindig libabőrösen hallgathassuk a Shallow-t, ami ha nem kap Oscart, akkor nincs isten. Kijött a soundtrack, tele baromi jó dalokkal, Bradley Cooper meglepően jó, és Lady Gaga nem meglepően fantasztikus énekhangjával, ahol nem csak a Shallow az egyetlen nagyság, már a nyitó, rockosabb Black Eyes is olyan dal, amiért Lenny Kravitz lazán odakacsintana, a csodaszép Maybe It’s Time-ért és az Always Remember Us This Way-ért az amerikai zenészek legnagyobb százaléka elég sokat fizetne, az Is That Alright?-ért a dívák szövetsége megharcolna, hogy a magáénak tudja. Egy-két modernebb popdal is becsúszik a képletbe (Heal Me, Why Did You Do That?, Hair, Body, Face, Before I Cry), amelyek kissé furcsán állnak a zömében country-rock-albumnak, de ez van, legalább sikerült őket a lemez végére pakolni. Akadnak azért szépen olyan dalok is, amik csak úgy elhussannak az ember füle mellett, de így is olyan filmzene ez, amit be kell szerezned, ha bírtad a filmet.
Szabó Benedek és a Galaxisok – Lehet, hogy rólad álmodtam
Az egyik legszerethetőbb magyar zenekar egyszerűen nem tud hibázni. A Lehet, hogy rólad álmodtam sem fog kifolyni a rádiókból, de lehet, hogy igazából tök mindegy is. Már megint sikerült egy olyan lemezt kiadniuk a kezük közül, amiért újra lehet rajongani, ami olyan, mint semmi más, és igen, eszébe jut az embernek, hogy lehetne körülötte nagyobb hype, szólhatna ez minden őszi szél tépte autóban, esőáztatta ablakok mögött az összes lakásban. Lehet, hogy nem szól, de örüljünk neki, hogy a miénk lehetnek olyan dalok, mint az Előestéjén, a kicsit coldplayes Láthatatlan Lovak vagy az címadó sort is tartalmazó, éteri magasságokban szálló Prága. Csak fél óra, de micsoda fél óra ez?!
Twenty One Pilots - Trench
A Twenty One Pilotsnak négy lemez kellett a szupersztársághoz, voltak előtte is jó dalaik, sikeresek is, de a legutóbbira, a Blurryface-re már annyi sláger fért fel, hogy az könnyen agyon is nyomhatta volna a zenekart. Megfelelési kényszerek, stb. Nem szokott az ilyesmi jól elsülni. Ilyenkor jön a kétségbeesett slágergyártás, mert a rajongókat meg kell tartani, kell egy új Stressed Out, hogy mindenki boldog legyen, erre mi történik? Jön a Jumpsuit, ami akkora középső ujj a slágerekre várakozóknak, hogy az a Holdról is jól látszik, ráadásul egy annyira erős dal, hogy az embernek leszakad a feje. A Trench viszont visszább vesz a tempóból, nincs rajta 14 Jumpsuit, de szépen folytatja azt, amit a banda elkezdett. Van rajta rádiós sláger (The Hype), meglepően sötét darab (Neon Gravestones), egyenes hiphop (Levitate), elszállás (Cut My Lip), Prince (Legend) és a Bandito, ami egy komplex kis dal, egyértelműen a hab a Trench tortáján. Jó kis lemez ez, nem kell attól tartania a Twenty One Pilotsnak, hogy nem lesznek telt házasak a koncertjeik. Bécsben majd el lehet kapni őket jövő február 17-én.