Az új Pilvaker-klip kilóg a sorból; a DSP Dipájával, a klipben rappelő Kiss Ádámmal és a Red Bull marketinggurujával beszélgettünk arról, mire kell még számítani tőlük.
– A Személyiségkutató egyáltalán nem hasonlít témájában a korábbi dalokhoz. Mitől Pilvaker ez még?
Takács Ákos: – Ez a teljes brand, vagy ez a csapat azért annyiban igyekezett megtartani a forradalmi hangulatot, hogy a premier dátumát október 23-ára tűzte ki. Nem akartuk nagyon húzogatni ’56 bajszát, mert nehéz lett volna úgy érinteni, hogy az aktuálpolitikát ne keverjük bele. Egyfajta forradalmi üzenete persze ennek az új dalnak is van: teljesen mindegy, hogy depressziós, flegmatikus vagy derűlátó vagy, ne engedd, hogy a külvilág nyomása rád helyezkedjen. Egyébként egy többórás brainstormingon döntöttük el, hogy most ne forradalmi vershez nyúljunk hozzá. A folytatásban egyébként is lesz még idő verseket feldolgozni...
– Mi van már meg a folytatásból?
Takács Ákos: – Fejben már jövő áprilisban tartunk. A következő évről még nem beszélhetünk, de az ideit elmondhatjuk. Tervezünk egy kislemezt, szigorúan forradalmi versekkel, ami decemberben jelenik meg.
– Nem nagyon akartatok politikai témákhoz nyúlni, de ha valahol ennek helye lenne, az a Pilvaker. Nem gondoljátok?
Dipa: – A rap szerintem nagyon társadalomkritikus műfaj. Viszont amit most csináltunk, az nem rappereknek szól, hanem mindenkinek. Ezért lett emészthetőbb.
– Milyen rap az, ami rappereknek szól?
Dipa: – Alapvetően a rap nagyon szókimondó, legalábbis az underground vonulata. Úgy éreztük, hogy mivel ez most négy ember fúziója, inkább pozitív képet kellene átadnunk, olyat, ami egyáltalán nem csak rappereknek szól. Ezért is van a klipben ennyi színész.
Takács Ákos: – A zenei részéről óriási ötletelések folytak. Ha megnézed mondjuk Saiidot, aki masszívan az underground hiphopot képviseli, Dipát, aki a DSP-vel az underground és a mainstream között helyezkedik el jelen pillanatban, vagy Wolfie-t, aki jóval inkább mainstream, sejtheted, hogy mennyire más elképzelések kerültek elő.
– Hogyan tudtatok egyáltalán megegyezni?
Takács Ákos: – Ehhez kellett az elmúlt másfél év tapasztalata.
Dipa: – Szeretnénk kicsit eloszlatni a sztereotípiákat azoknál, akik nincsenek annyira benne a rap műfajában, hogy jöjjenek rá, ez nem csak a káromkodásról szól. Igenis, van a stílusnak egy költői oldala, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rap költészet, csak a költészet eszközeivel él.
– Ádám, te már lassan összenőttél a rappel. Vagy legalábbis a Punnany Massiffal mindenképpen.
– Velük igen. Én ennek nagyon örülök, de annak is nagyon örülnék, ha felzárkóznának a többiek is hozzájuk.
– Te mit tudsz tenni azért, hogy a többiek felzárkózzanak?
Kiss Ádám: – Például azt, hogy eljövök egy ilyen megmozdulásra, hogy a nevemet adom egy ilyen kezdeményezéshez. Ugyanígy vagyok a slam poetryvel is, azt is kipróbáltuk, sőt, összevontuk a Dumaszínházzal. Én nagyon szívesen nyitok ezekbe az irányokba. Főleg így, hogy csak a testem kellett, még csak gondolkodásra sem volt szükség. Csak raccsolva kellett playbackelnem. Mert ugye a Saiid raccsol. És persze az is hatalmas megtiszteltetés volt, hogy olyan színészóriásokkal találkozhattam, mint Kautzky Armand és Csuja Imre.
– Van egy olyan érzésem, hogy fogsz még te rappelni…
Kiss Ádám: – Nem valószínű. Nem tudok ott levegőt venni, ahol nem akarok. Ez a bajom akkor is, amikor a Punnanyék hívnak, hogy rappeljünk együtt. Az ötlet jó, de nekem egy nagy levegővel sem jön ki a sor. Ez az ő részük, az ő melójuk, az enyém meg az, hogy melléjük álltam.
– A Pilvaker mennyire tett jót a Red Bull-brandnek?
Takács Ákos: – A mi marketingünk picit másképp működik, mint a legtöbb cég esetében. Mi nem úgy gondolkodunk, hogy kiválasztunk egy rendezvényt, mögé állunk pénzzel, majd névadó szponzorrá válunk. Hosszú távon próbálunk kapcsolatokat kialakítani, ezért támogatjuk évek óta az extrém sportokat és a zenét. Ha a nagy publicitásra mennénk, akkor beállnánk a popelőadók mögé, akiknek milliós letöltéseik vannak. Igyekszünk olyan előadók mögé állni, ahol komoly a produktum, nem két hét alatt érik el a sikert. Dipáék is már bő tíz éve léteznek, és 2011-ben készítettük el nekik az első komoly klipjüket a Már megint című dalukhoz. Nem megvenni akartuk a barátságukat, hanem partnerkapcsolatot alakítani ki velük, és együtt értéket teremteni.
– Ennyire elhatárolódtok a mainstreamtől?
Takács Ákos: – Van mondjuk nálunk egy Fluor Tomi is, aki akkor is a haverunk, ha Mizu-t csinál, és akkor is, ha Charlie Sheen-t, amit sokkal kevesebben néznek meg. A Pilvaker tulajdonképpen azért érte meg nekünk, mert létrehoztunk egy albrandet, amelyen keresztül azt a hiphopot, amit mindenki sokra tart, be tudtuk csomagolni egy másik köntösbe, és így már egy új réteg is fogyasztani tudta.
– Az, hogy osztrák a cég, nem okozott problémát?
Takács Ákos: – A központunkban imádják a Pilvakert. 2012-ben a százhatvan Red Bull-országból a top három rendezvény egyike volt ez. Emocionálisan megérintette a közönséget, azért, mert minden magyar ismeri az Anyám tyúkjá-t, a Föltámadott a tenger-t, és onnan kezdve, hogy az ember magára ismer a dalban, a szövegben, már nincs probléma. Ezért is szívügyem a Pilvaker. Fél évet dolgoztam rajta, hogy összeálljon. Műtött térddel a Dipáék hurcoltak fel a megbeszélésekre, és polcolták fel a lábaimat. Marha jó érzés, hogy csináltunk valami tényleg fontosat, és hogy elindítottuk vele a slam poetry forradalmát is.
– Dipa, ti emocionálisan mennyire vagytok benne a Pilvakerben?
– Mi is a szívügyünknek tekintjük, mert számunkra is meglepő kezdeményezés volt, másrészről imádjuk a kreativitást, és nagy kihívás volt számunkra, hogy ismert költők ismert verseit átültessük a modern korba. Beleadunk mindent, amit tudunk.
– Más a srácokkal dolgozni, mint a DSP többi tagjával?
Dipa: – Igen, más a koncepció, és ez az érdekes benne. Az új számban is azt bírom, hogy mindenkinek benne van a saját stílusa. Ez olyan, mint egy nagy zenei fúzió. Meg lehet találni benne a Punnany-érzést, Akkezdet-hangulatokat és a DSP-t is.
– Az elején egy kicsit nehezen jöttetek össze. Akkor mi történt?
Dipa: – Mindannyian egy saját stílust képviselünk, és mindenki szereti a saját véleményét hangoztatni.
– A sok dudás egy csárdában-effektus?
Dipa: – Igen. De sikerült megtalálni egy középutat, ami mindenkinek megfelel, azóta mindannyiunk büszke arra, amit csinál. Ezt saját erőnkből nem értük volna el, hogy ilyen színészekkel, ennyire profi klipben szerepeljünk. Pályafutásunk során is egy nagy ugrás, de az életemet tekintve is meghatározó élmény.
– Mint DSP, ti mennyit profitáltok a Pilvakerből? Persze nem anyagi értelemben…
Kiss Ádám: – Kaptak Red Bullt.
Dipa: – Meg tudtuk mutatni más oldalunkat is. Ez nem tipikus DSP-ügy. Bebizonyítottuk, hogy tulajdonképpen bármilyen koncepcióban megálljuk a helyünket.
Kiss Ádám: – Én mint egy hozzá nem értő raprajongó, érzem azt a fúziót, amiről Dipa beszélt. Érzem a szeleteket, az összerőt, és pont ettől jó. Százszor meghallgattam már. Egységben az erő, csak hogy mondjak egy nagy közhelyet.
– Ádám, ez az első videoklip, amiben szerepelsz. Mintha mostanában nagyon feszegetnéd a határaidat: klipben szereplés, könyvek, websorozat…
– Az van velem, hogy minden találkozik a végén. Hiába fogok bele könyvbe vagy websorozatba, mindig az a vége, hogy Kiss Ádám a vicces csávó. És ez a klip is ugyanezt hozza. De ettől még persze nagyon nagy megtiszteltetés. Büszke vagyok rá.
Takács Ákos: – Én meg arra vagyok büszke, hogy ilyen kitűnő költőink, rappereink és stand uposaink vannak. Ez a kohézió, amit összehoztunk, nagyon ritka. Itt mindenki büszke a magyarságára, az irodalmunkra, és mindezt úgy oldottuk meg, hogy a politika egy pillanatra se jelenjen meg a produktumban. Ez nem a politikáról szól, hanem a kulturális hovatartozásról.