Az A Flash Flood of Colourról minden elmondható, csak az nem, hogy elkapkodott munka. 2009 óta érlelik a harmadik lemezt, közben kihoztak egy live, plusz egy ritkaságokat és remixeket tartalmazó kis kitérőt, végigturnézták az egész bolygót, és még képesek voltak többször is elruccanni Magyarországra. Legutóbb az A38-on rengették meg a hajót, olyan hangzással és fénytechnikával, ami erősen gyanússá teszi, hogy profi munkásemberekkel van dolgunk, akik semmit sem bíznak a véletlenre.

A világ szerint

  • Kerrang!: 3/4
  • NME: 8/10
  • Rock Sound: 9/10
  • Metacritic: 77/100

Már a Common Dreads-en is mutatkoztak a „többet és jobban akarás” nyilvánvaló jelei. Az akkor már sokkal dallamosabb, de még mindig hangszálszakasztó screamekkel és elektro-zúzdákkal operáló lemez pont elég volt ahhoz, hogy kilépjenek a nagy reménység kategóriából a legjobb friss zenekarok közé. Amellett, hogy profi zenészek, kellően idióták és kellően zseniálisak ahhoz, hogy ügyesen adják elő magukat, hogy egy rakás városi legenda születhessen róluk, melyeket eleinte cáfolnak, de második rákérdezésre már bármit bevallanak. Nem magas lóról beszélnek, bármikor elvegyülnek közöttünk: a Szigeten 2010-ben például a fellépésük előtti napon reggel 8-ig buliztak a fesztiválon, Rou DJ-zett is egy kicsit, és boldogan iddogált minden egyes rajongójával. Talán pont ez a „közülünk való” faktor az, ami átlagon felül szimpatikussá teszi őt és zenekarát. Pont ezért tudtak egy kisebb országnyi rajongót rávenni arra, hogy úgy várja az új album eljövetelét, mint a messiást.

Ha tetszett, hallgasd...

  • Enter Shikari – Live from Planet Earth
  • Korn – The Path of Totality
  • Attack Attack! – This Means War

Shikariék mindig lépnek egyet előre. Jelen esetben a dallamosság és a még súlyosabb elektronika felé indultak el. Az albumon így a dubstep kokettál az egyszálzongorás megoldásokkal, csak úgy záporoznak a különböző stíluselemek: kedélyesen visszainteget a Two Door Cinema, a Prodigy, a Brooklyn Bounce, a Linkin Park és még a Coldplay is. Igen, ez így elég rémisztően hangozhat, de mindezek olyan játszi könnyedséggel épülnek bele a dalokba, amitől csak mosolyogni és bólogatni fogunk, nem pedig zsigerből minősíteni át a lemezt söralátétté.

A Flash egy igazi vadállat, már a …Meltdown riffjénél beléd mar, és csak néha enged szabadon. És amikor már azt hitted, végre megszelídül, újra randalírozni kezd. Amikor leáll, kifejezetten szórakoztató marad (Stalemate), meglep, játszadozik veled (Arguing With Thermometers), mosolyt csal az arcodra, slágereskedik (Search Party, Pack of Thieves), hogy aztán egyetlen gyors vágással újra püfölni kezdjen (Gandhi Mate, Gandhi, Hello Tyrannosaurus, Meet Tyrannicide). Az Enter Shikari sokat szelidült, eddig nem igazán voltak jellemzőek rájuk a lassú számok, az erősen U2-s (!) témájú Constellations viszont remekül áll nekik, még mindig sikaris marad, csak éppen a gitárokkal turbósított dubstep-metál arcok arcára fog furcsa arckifejezést csalni. Ők viszont majd hozzászoknak, hogy Rou-ék már nem azok az idióta gyerekek, akik csak úgy tudnak dühösen felvenni egy dalt, hogy közben hideg vízzel locsolják énekesüket. Ha továbbra is ilyen lemezeket készítenek, akkor szinte teljesen biztos, hogy a víz helyett pezsgő fogja áztatni a tagok testét.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés