Két napja ért véget az idei Burning Man is, amelyet sokáig nemcsak irtó extrémnek és látványosnak, de nagyon hiánypótlónak is tarthattunk. Ez a fesztivál sokáig a fogyasztói társadalom ellenpólusának számított, egy sivatagi-eszmei végvár volt Nevadában, ahol pénz helyett az ókorból jól ismert cserekereskedelemmel tehetted pontra a mindennapjaidat, ahol a hangsúly az önkifejezésen és a pillanatok őszinte átélésén volt.
Itt lényegében mindent magad mögött hagyhattál, mert egy olyan utópisztikus univerzumba csöppenhettél nyolc napra, amely totálisan ellentéte volt a vadkapitalista, nagyvárosi, konzumorientált hétköznapoknak. Sajnos ez a vonzó téboly is elment egy jól ismert irányba, mert míg régen az elkülönülés és a Christopher McCandless-féle arcok találka- vagy inkább rituáléhelye volt, addig ma már inkább egy jól csengő, menő és trendi hely, amely kiváló PR-építésére, Insta-fotók készítésére, így aztán úgy vonzza a hírességeket, a fontos embereket és a modelleket, mint patkómágnes a vasmacskát.
Mindezek ellenére azt el kell ismerni, hogy a fesztivál továbbra is piszkosul látványos, az extravagancia mellett az őrület továbbra is része a bulibak, és merjük remélni, hogy a jelenlegi Burning Man nyomokban tartalmaz még nem keveset az ősi receptből.
Ez is érdekelhet:
(via)