Tudod, mennyit keres egy dalszövegíró? Jó meló ez egyáltalán? Megkérdeztük Molnár Tamást is a Jetlagből, aki ebből él. Mondott egy s mást.
Jónéhány évvel ezelőtt egy zenész barátom (Lapis Botond az MDC-ből) azt találta mondani irdatlan mennyiségű sör után:
„jó srác vagy Tomikám, csak kár, hogy nem zenélsz”.
Ebben a mondatban volt néhány tévedés, mármint nem az, hogy jó srác vagyok, bár nyilván vannak, akik ezzel vitatkoznak, inkább az, hogy akkor már sok-sok éve zenéltem, sőt, szövegeket is írtam, de másnak még soha, azt valahogy nem tudtam elképzelni. Aztán megbeszéltük, hogy írok az akkori bandájának egy szöveget. Lett belőle öt. Nem egyszerű meló annak, akinek nem mindennapos a szövegírás. Minden egyes szövegbe belehaltam picit, mindig kiadtam egy kis darabot magamból, és olyan ideges voltam utána, hogyan fogadják majd az emberek, hogy nem akkor terveztem leszokni a cigiről.
Több meglepetés is akadt a dalszövegírással kapcsolatban. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a dalszövegíró sokkal kevesebbet tesz hozzá a meglévő zene sikerességéhez, ami orbitális baromság. Egy rossz dalszöveg elronthatja a jó zenét, de akár jobbá tehet egy közepes dalt, ha tényleg nagyon jó az a szöveg. Ez a „szöveglefitymáló” gondolkodás azért is furcsa, mert
az Artisjus alapból 40%-nyi jogdíjat ad a dalszövegírónak,
az elosztás persze lehet megbeszélés kérdése, de az alaphelyzetben járó jogdíj meglepően sok. És főleg akkor sok, ha klipes dalról beszélünk, erős rádiós játszással. Plusz a koncertek, amiért szintén jár a jogdíj. Sokat haknizó zenész = sok jogdíj.
Hogy ebből meg lehet-e élni? Persze, de hogyan?
Viszonylag nehezen. Molnár Tomi, a Jetlag frontembere például már régóta dalszövegírásból él, és pontosan tudja, mennyi meló jár egy-egy igazán jól sikerült darabbal.
„Alapvetően egy dal is elég hozzá, ha az világsláger... Azt szoktam mondani, a dalszövegírás olyan mint az aranymosás. Sok földet kell megmozgatni néhány csillogó porszemért.
Kellenek a kukában landoló, vagy B oldalas szerzemények ahhoz a néhány sikeres dalhoz.
Az idő, a hely, az előadó, a stílus és még megannyi szempont kell egyszerre érvényesüljön ahhoz, hogy egy dal nagyobb publicitáshoz jusson és így megtalálja a közönségét, de akár egy jó videoklip, vagy egy ötletes PR is a listák élére juttathat egy alkotást” – mondta Tomi, aki egyébként annyi sláger szövegét írta már, hogy az ép ésszel nagyjából felfoghatatlan.
És pont ez a hivatásszerű dalszövegírás másik problémája: ha nem magadnak írod, akkor mennyire megy mondjuk megrendelésre.
Ki lehet égni mondjuk attól, hogy futószalagon gyártod a szövegeket folyamatosan? „Biztos. A folyamatos presszió nem mindig tesz kreatívvá, ugyanakkor a határidő a legjobb múzsa, hisz nyomás alatt nő a pálma. Eddig majd 200 dalszöveget követtem el, de még ötször ennyi legalább bennem van. A zenekarom, a Jetlag a hivatásom, a dalszövegírás a munkám, de klasszikus értelembe véve mégsem nevezném munkának. Életforma inkább. Nem ér véget a munkaidőm ott, mikor felállok az asztaltól. Ezzel kelek, ezzel fekszem” – írta le a melóját Tomi, amivel azért akadnak gondok.
Mert mégis egy meló ez. Hiába életforma, ugyanúgy kell hozzá bizonyos mennyiségű „munkaidő”, ami lehet tíz perc, de lehetnek hónapok is. Ezzel nem könnyű számolni, persze a határidő azért eléggé jó múzsa tud lenni. Lehet vonzó az, hogy nem kell bejárni a munkahelyre, hanem otthon agyalsz egy-egy szövegen, de az isten sem tudja, mikor jön el a megfelelő pillanat. Molnár Tominak például nem nappal jön el.
„Én éjszaka tudok a leghatékonyabb lenni. Éjfél körül kezd előbújni a sárkány a barlangból, amit ha minden jól megy, reggelre jól átsütve tálalok a megrendelőnek. Ehhez persze kell a csillagok kedvező együttállása is. Van, hogy hetekig tart ugyanez. Nem éppen egy egzakt tudomány ez. A dalszövegíráshoz nem idő kell, hanem pillanat.”
Szóval foglaljuk össze: dalszöveget írni, és abból megélni marha jó dolog.
Kell hozzá megfelelő ügyfélkör, és egy rengeteget koncertező, nagyon sikeres banda vagy előadó. Vagy inkább lehetőleg több.
Kevesen tudják egyébként, de a dalokat többnyire már elkészült zenére, kamuangollal (értsd: angol vagy angolnak hangzó szavak egymásutánjával) felénekelve kapja meg a szövegíró,
akinek ezzel kell kezdenie valamit, a helyzet egyébként nagyjából Mission: Impossible-közeli, hiszen a megrendelő szereti, ha úgy hangzik a szöveg, ahogy a kamu angol, de a magyar nyelv teljesen más hangzókkal dolgozik. Szívás. Maga a munka viszont lehet nagyon változatos, és értékteremtő is, attól függően, hogyan állsz hozzá. És az a 40% tényleg nem kevés. Próbáld ki, írj valamit, hátha működik, aztán várhatod az Artisjus éves utalásait. Az éves nagyfelosztás a szerzők karácsonya. Hajrá, hajrá!