A szomszéd fiú-ban az erősen MILF Jennifer Lopez, azaz Claire picit összefekszik a pofátlanul fiatal szomszéddal, aki tini létére egy pillanattal sem néz ki többnek 28-nál. Noah (Ryan Guzman), ez a díszférfi azzal vívja ki a férjétől éppen válófélben lévő tanárnő vonzalmát, hogy vannak neki izmai. Kidolgozottak. És nem mellesleg szereti az irodalmat. De ez utóbbi viszonylag keveset számít, amikor autót kell szerelni, a szomszéd MILF-nek pedig autót szerelő tinifiú-bámulhatnékja van. Szóval annak ellenére, hogy Claire nem akarja, lefekszik Noah-val, aki ezután 180 fokos fordulatot vesz, agresszívvá válik, fenyegetőzik, falakat ver be ököllel, és mindent megtesz azért, hogy jogosan kiérdemeljen egy Arany Málnát.

Közben Rob Cohen rendező ellövi a ’90-es évek erotikus thrillereinek összes kliséjét, akkor is, ha ezek a darabkák nem teljesen illenek össze, és bár érezhetően az volt a cél, hogy valamit megvillantson ebből az érdemtelenül elfeledett műfajból, vagy hogy úgy mondjam, betöltsön egy tátongó űrt azokban, akiknek hiányzik az erotikus thriller, mint olyan, tökéletesen elbaltázza az egészet.

Ott van például a főgenya karaktere, a túlérett tini, Noah, akit persze illik nagyon antipatikussá tenni, de végül nem Noah lesz unszimpatikus, hanem maga Ryan Guzman, aki annyira, de annyira bődületesen pocsék, hogy nem azért szurkolsz, hogy végül meglakoljon a bűneiért, hanem hogy soha többé ne bízzanak rá szerepet ebben a cudar életben. Persze a kedves rendező úr is kezdhetett volna valamit a helyzettel, nyilván az ő keze is vastagon benne van a dologban, mivel sem Jennifer Lopez csak alig, Guzman viszont semennyire sem mutat értékelhető játékot a csekély játékidő alatt.

Guzman karakterét úgy kívánták megoldani, hogy egészen a lompos becsempészéséig rettentően kedves izomkötegről van szó, aki reggelre már egy frusztrált, agresszív izomköteggé válik, akiről naná, hogy kiderül, hogy van némi tapasztalata az agresszió témakörében, ráadásul gonoszabb ő a leggonoszabb gonosznál, ezt pedig úgy kívánják megjeleníteni, hogy konkrétan fullba nyomja a kretént. Logikai bakik tömkelegét vonultatják fel a végső megoldásig, ekkorra viszont már megtörténik a csoda.

Ekkora már csak azt kívánod, bár vége lenne az egésznek, már beletörődtél, hogy egyszerűen nem létezik kémia a főhősnő és a szomszéd között, és ha a film első harmadában felírtad egy papírra, hogy szerinted mi történik majd eme remekmű további részében, biztos lehetsz benne, hogy eltaláltad mindet. De nem is a kiszámíthatóság fáj igazán, hanem a megvalósítás módja, a logikátlanság, a színészi játékok és az összecsapott, mindenhonnan lopkodó forgatókönyv. Az Arany Málnán tarolni fog jövőre.