Először is azonnal tisztázzuk: én kedvelem a Kasza Tibi-jelenséget. Maga az ember kellően szórakoztató, de pont olyan, mint egy csiklandozás, ha teljes erőbedobással kapod, rövid ideig kellemes lehet, ötven percen keresztül viszont már nagyon irritáló tud lenni. Valamilyen szinten még ésszerű is, hogy beszélgetős műsort bíztak rá, hiszen van humora a csávónak, ez tagadhatatlan, de ebből a pilotból sajnos inkább csak az derül ki, hogy a szerkesztők teljesen bedobták a gyeplőt, Kasza személyisége úgyis eladja majd a műsort. Hát nem adja el. Nagyon nem.

Csak én vagyok az univerzumban! – mondja Tibi, és elhiszed neki. Ebben a Tibiverzumban nincs más, csak ő, na meg a széles gesztusok, amelyeket még a Crystal-időszakban szedett magára ez a jóember, pont ettől olyan a Kasza!, mintha a Két utazó klipjét néznéd ötven percen keresztül. Tibi a Tibiverzumban szétdobja a karjait, előrenyúl, megmarkol, behúz. De ez nem egy videoklip. Ez a valóság.

Befér még a Tibiverzumba az itt-ott megcsillanó, nagyon harsányra vett, de többnyire érthetetlen irányú humor, és öntömjénezés, amellyel önmagában véve semmi baj sincs. Amikor azonban már sokadszorra kerül elő a faszagyerekvagyok-faktor, akkor már nem lesz széles a mosolyod, inkább elgondolkodsz, hogy tulajdonképpen mi is történik a képernyőn.

A képernyőn egy közkedvelt arc stand upol, de úgy, hogy az 95%-ban irritáló és 5%-ban vicces, mintha a Super TV2 megörült volna, hogy végre, megvan a saját Fábryjuk, de sajnos Tibi még a már nem túl vicces Fábrynál is rosszabb, mert láthatóan nincs vezetve. Ez a srác pedig alkalmas lenne humoros pillanatokra, eddig is alkalmas volt, de talán jobban működik akkor, amikor nem látod. Kasza Tibi rádiózásra született, és bár tudja, hogy borzasztóan beszédhibás (el is mondja az első percekben), a dumája elviszi a balhét. A tévében viszont már nem.

Mert itt vizuális megoldásokkal is kell operálni, amelyeket olyan Photoshop-fotók bevágásával igyekeznek feldobni, amiket isten bizony egy általános iskolás is el tud készíteni, ha egy hetet eltölt a képmanipuláló programmal. Az Ott voltam-blokk alatt csak három elképesztően rossz technikai felkészültséggel elkészített képet mutat be, de már a második után arra gondolsz, hogy ugye nem lesz több belőlük. Ugye? De? Ó, a rohadt életbe…

A műsor blokkokra bomlik, nagyon helyesen, kicsit olyan érzése is van az embernek, mintha az Ellen-t vették volna alapul német szakemberek részegen, és megkérték volna Dietert, hogy ugyan vezesse már ő, majd írnak a fiúk neki néhány mondatot, a jó öreg, méltán világhírű német humor zsengéit adják a szájába kacagtatás végett.

Ez a humor a teljesen értelmetlen és humortalan teniszjelenetnél már kínossá válik, és ez még csak a műsor eleje. Nem érteni, hogy most Bagi–Nacsát, Fábryt, Heti Hetes-t vagy Showder Klub-ot akarnak kihozni ebből. Aztán beléd hasít a felismerés, hogy ezt mind. Egyszerre. Kis jelenetecskék, Photoshop-csodák, bulvárhírek kibeszélése sztárvendégekkel. Most elkenjük a bulvársajtó száját! – mondja a főhős, és nem érted, mire ez a nagy agresszió.

Nagy sztárvendégek, Szepesi Niki, a szexúszónő, de hát várjunk, nem az volt, hogy elkenik a bulvársajtó száját? Most meg itt a jelenkor legnagyobb bulvárhőse! És akkor miért kap bulvárkérdéseket? De sebaj, nem lesz ezen időd és alkalmad gondolkodni, hiszen a borzasztó hangvágástól kapkodod majd a fejed, és próbálod megfejteni, vajon Havas Henrik mennyire érzi néha rosszul magát a székben, mivel olyan fejeket vág, mint aki már megbánta, hogy elvállalta a műsort.

Az egészben az a legfurcsább, hogy papíron mindennek működnie kellene, mivel Kaszában tényleg minden megvan, ami ehhez a műfajhoz kell, csak ezúttal belőle a kevesebb több lett volna, a szerkesztők munkájából viszont lehetett volna több. Ez így sajnos teljes egészében nézhetetlen. Tibi, térj már észhez! A tévézés nem egy hosszúra nyújtott videoklip, és itt még csak egy jó csaj sincs, aki a széles gesztusok mögött állva elvonja a figyelmet.