Followillék szexe még mindig tűzön van, hogy egy borzasztó fordítással éljek. Tudtuk, hogy nem lesz egy színpadfelszántó parádé a Kings of Leon fellépése. Ugráljon inkább a Major Lazer!

Egymás szöges ellentéte volt a Major Lazer és a Kings of Leon koncertje. Inkább show-t kellene írnom a koncert helyett, mert a Major Lazer bulija minden volt, csak nem koncert, ettől függetlenül nagyobb tömegeket mozgattak meg durván Diploék, aki a koncert után minden idők leggyorsabb megbetegedését is összehozta, a suttyomban meghirdetett A38-szettjét ugyanis valami meg nem nevezett nyavalya elkapása után galádul lemondta. A drog rossz.

Erről egyébként a Kings of Leon frontemberének, Caleb Followillnek is lennének történetei, alkoholfüggősége ugyanis majdnem véget vetett a zenekarnak, meg úgy általában Caleb Followillnek is, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyire volt necces a helyzet a Kings of Leon legsötétebb időszakában. Az biztos, hogy most elég jónak tűnik a helyzet.

A Followill-tesók nem azok a mozgékonyságtól túlfűtött, szószátyár-típusok, játszani jöttek, az állt a szerződésükben, hát játszottak, méghozzá meglehetősen jól, mögöttük egy hatalmas LED-falon mozgott helyettük mindenféle film és animáció. És nem is nagyon kellett több. Nyilván nem bántuk volna, ha valamiféle komolyabb színpadi show-val folyik le a Kings of Leon első magyar koncertje, de elég volt kb. fél óra ahhoz, hogy mindenki rájöjjön, ez bizony a zenéről szól, meg lehetett nyugodni, nem az EDM-blöfföké még a fesztiválok nagyszínpada, jobb esetben megférnek egymás mellett.

A Kings of Leon egyből a Supersoakerrel indított, és állítólag nagyon jó kedvük volt, Caleb legalábbis ezt bizonygatta, mondogatta, hogy már rég nem érezte ilyen jól magát koncerten, meg hogy istenbizony mi vagyunk a legjobb közönség már nagyon régóta, és csak azon gondolkodtunk, hogy akkor vajon mi történik, ha rossz kedve van? Mert hogy egy mosoly nem hagyta el az arcát, nagyjából Steven Seagal teljes mimikai készletével operált egy gitárral a kezében, de mindegy, higgyük el neki, hogy tényleg imádott minket, mindenkinek jobb ez így.

 

A Kings of Leonban az a jó, hogy egyáltalán nincs szükségük színpadi mozgásra ahhoz, hogy jó bulit csináljanak. Energikusan játszanak egy helyben állva is, ráadásul csak és kizárólag jó dalokat vettek elő, a nagyobb slágerek közül nem hiányzott semmi, lenyomtak mindent tökéletesen Use Somebodytól kezdve a Molly’s Chambersen és az On Callon át a Sex on Fire-ig, hoztak kellemes pörgést a Don’t Matterrel, az énekben egy szál hibát nem lehetett találni, és nem azért, mert olyan full playback volt, mint Ellie Goulding hisztiparádéja.

Magyarul tökéletes volt az ellentét az őket megelőző Major Lazer és a KoL között. Igaz, az egy teljesen más közönségnek szólt, de ott bizony a látszat ellenére sem játszott vagy kevert senki, olyan volt az egész, mint egy amfetaminnal felpumpált Szerencseszombat, a kedves Followill család pedig letolt utánuk egy tisztességes rockkoncertet. De hát ezért szép a világ és úgy nagyjából a fesztiválok is, lehet válogatni, és ki lehet jelenteni, hogy azért van még remény a koncertbizniszben is, már ha régi ízek kellenek, mert hát a szombati Kings of Leon-bulinál klasszikusabb koncertélmény nem nagyon akad.

Fotók: Csudai Sándor

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

A Sony húsvéti ajándéka egy ingyenesen megnézhető Pókverzum-rövidfilm

Már itt is van a Szegény párák rendezője új filmjének első kedvcsinálója

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés