A PS4-exkluzív Spider-Manről sejtettük, hogy nem lesz rossz. Az Insomniac oda tudja magát tenni, ha kell, és hát nagyon kellett, mert régóta várunk már egy igazán jó Pókember-játékra, és nagyon, de nagyon csalókának kellett volna lennie a Gamescomon kipróbálható demónak ahhoz, hogy ne akarjunk majd pezsgőt bontani szeptember 7-én, amikor végre boltokba kerül a teljes verzió. Kölnben megnézhettük, milyen élményt ad majd az a fene nagy szabadság, amit ránk szabadít a játék, hogy mennyire lesz nyögvenyelős az irányítás, és hogy milyen lesz a harcrendszer. A válaszok: jót, semennyire és szuper.

Spidey végre a helyére kerül a gaming-bizniszben is. De komolyan. Az egyetlen probléma az lehet majd ezzel a játékkal, hogy egy idő után monotonná válik, de minden, amit láttunk belőle, az nagyon ki van találva. Ott van nekünk New York, ami él és nyüzsög, nem csak úgy tessék-lássék módon, de nyilván nem annyira, mint az életben, mert azt aztán majd a PS8 tudja talán megoldani hardverrel, vagy még az sem. Ha ne adj’ isten a földön rohangálunk, akkor sincs olyan érzésünk, hogy nem foglalkoztak eleget a járókelőkkel. A város egyébként tényleg meglepően kidolgozott, néha a tetőkön is éttermeket találunk, vagy láthatjuk, ahogy odalent zajlanak a városi mindennapok, nyitva vannak a boltok, az emberek rohangálnak A-ból B-be.

Ez már eleve jó pont, mert végre nem csak egy alibi-város felett lengünk a hálón, hanem igazi lélegző utcák felett, és micsoda suhanások azok, te jó isten! Spider-Man végre nem a levegőbe lövi a hálóit, ami néhány játéknál baromi idegesítő volt, hanem az épületekre, és ha jól láttam, még a hálót is egészen szépen kidolgozták a fejlesztők, nehogy a rajongó szívrohamot kapjon egy kicsit kicicomázott fehér csík láttán.

Pár harcba bele is bonyolódtunk a demóban, és egy minipezsgőt máris bonthatunk emiatt, mert a bunyók nagyon látványosak és élvezetesek lettek, Spidey pörög, forog iszonyú sebességgel, már ha elég jók vagyunk, mert ha nem vagyunk jók, akkor viszonylag egyszerűen válunk pókpürévé. Szerencsére nincs olyan érzése az embernek, hogy fogták az Arkham-szériát, és kilopták belőle a harcrendszert, inkább olyan, mintha annak alapján készítettek volna egy olyat, ami csak Spider-Manre jellemző. Gyorsabb, őrültebb és jobban reagál a szuperhős környezetére. Két gombnyomással tereptárgyakat vághatunk hozzá az ellenhez, de ez sem mindig lesz jó opció harc közben, mert az ellen bizony nem jön kis számban a kiirtásunkra.

Sokan vannak, néha több hullámban jönnek, ezért kell veszettül pörögni-forogni mindenfelé, falra mászni, harcképtelenné tenni a csapat egy részét, hogy a többiekkel tudjunk foglalkozni. Közben nagyon kell figyelnünk az életerőnkre, mert a visszaszerzését nem teszi túl egyszerűvé a játék. Így nagyon dinamikus és nagyon látványos bunyókban lesz részünk, közben pedig grafikailag sincs ok a panaszra, a Spider-Man gyönyörű és nagyon jól fut, végre nem csak felcicomázott videókkal próbálták eladni, ahogy a Ubisoft szokta, együk a szívüket.

Van benne egy adag Assassin’s Creed (háztetőkről nézhetjük meg, hol vannak küldetések a városban), és néha azért óhatatlanul van az embernek egy kis Arkham-érzése, de mégsem tűnik pofátlan nyúlásnak az egész, inkább csak az alapjait fektették erre a két játékra, aztán tovább gondolták, hogyan lehetne mindez nagyon pókemberes. A rövidke idő alatt befutott egy bossharc is, egy elég élvezetes, de mikor már majdnem sikerült a szuszt is kivernem belőle, véget ért a móka, majd folytatjuk szeptember 7-én. Ez egy nagyon fasza menet lesz. Nyugodtan lehet készülni rá. Akkor majd jövünk egy hosszabb teszttel is.