A Jurassic World 2015-ben gyakorlatilag remake-elte az első részt, de nem tudtuk utálni ezért. Kellemes kis izé volt, azt tette, amiben a legjobb, rászabadított egy szigeten egy rakás emberre jópár dínót, aztán jött a futás, meg a sikítás. Lehet, hogy vártunk valami extrát, de az extra, az bizony nem jött. A dínók viszont igen. A gigantikus sikerrel lefutott mozi folytatásához viszont már nem volt elég, hogy újra egy szigeten fusson egy embercsoport egy meghatározott dínócsoport elől, akik közül továbbra is csak egy olyan kedélyes, mint anno Denver volt.

Erre mi történik? Pont ez. Legalábbis félig. A vulkán Nublar szigetén kitörni készül, hát csak nem hagyják már ott meghalni azokat a szerencsétlen dínókat, úgyhogy elmennek kimenteni őket, vagy legalábbis egy részüket. Aztán persze jön a… mindenki tudja, mi. Még több dínó, még több futás, még több sikítás. Chris Pratt és Bryce Dallas Howard párosa még mindig jól működik együtt, az új belépők is viszonylag jók, működnek a dumák, elég jó a CGI, de nem, a Bukott birodalom nem elégszik meg annyival, hogy újra felmondja az unalomig ismert leckét, csak most a világ legfurcsábban viselkedő lávájával nyakon öntve, ami furcsa módon csak akkor forró, amikor hozzáér valamihez, nem akkor, amikor két centire van a szereplőktől. Mindegy is.

J.A. Bayona mozija elkapja a gyeplőt, amikor úgy tűnik, itt már megint ugyanaz a régi lemez forog, és meglepőt húz. És nem is az a legszebb az egészben, hogy ez a meglepő mennyire bátor irány, hanem hogy mennyire szépen kivitelezi azt. A nyílt térből zárt térbe helyezi ugyanis az akciót, kvázi „van valami hörgő lény a nappalimban, és nem a Csihar Attila az”-horrorfilmmé válik, jó, amolyan könnyed horrorrá, és ez abszolút Bayona terepe, aki túl van már egy Árvaházon és egy Szólít a szörnyön, amiből az utóbbi lehet, hogy nem horror, de azért akadnak benne horrorisztikusabb jelenetek is.

Hogy közben egy rakás logikátlanságon és butaságon keresztül jutunk el idáig, az furcsamód nem is annyira fontos. A Jurassic World első részének sem volt éppen egy tökéletesen átgondolt forgatókönyve, mégis működött. A hangulat, a karakterek közti kémia és a jól elhelyezett egysorosok miatt tökéletes popcornzabálást serkentő blockbuster sült ki belőle, és most is ez történik. Csak legyintesz néha a fizika törvényeinek telibe hugyozásán és az egymásnak ellentmondó történéseken, amikor egészében mégis szerethető kis rohangálás ez, ami végül mer más lenni, mint az elődje, és még jól is áll neki a kis frissítés.

Bayonán látszik, hogy a kisujjában van a horror, annyira ügyesen játszik az árnyékokkal, hogy azért már külön megérdemelne egy díjat, Colin Trevorrow és Derek Connolly viszont már nem annyira, mivel a forgatókönyvükkel képesek voltak a dínókból csőbuta lényeket varázsolni, akik néha még macskaként is dorombolnak, hát jó, csak tessék, akkor simogassátok őket naphosszat, hátha igénylik, de aztán ne lepődjetek meg, ha valakinek egyszer csak eltűnik a keze egy dínógyomorban.

Ha továbbra is egy olyan részre vágysz, mint amilyen a legelső volt 1993-ban, akkor nem fogod szeretni a Jurassic World 2-t. De ha csak egy olyan blockbusterre, ami kikapcsol két órára egy halom dínóval, és bár buta, mint a tök, mégis szerethető és jól is néz ki, akkor nem lesz bajod ezzel a filmmel. Szórakoztató, látványos és néha nagyon stílusos. Folytatni viszont már talán nem kellene, de fogják, 2021-ben jön a harmadik etap, az élet majd újra utat tör magának, és megint jöhet… mindenki tudja, mi. Reméljük, nem a dorombolás.