Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

„Megtalálom, és megölöm!” – dörmögi Neeson a telefonba az Elrabolva elején, és itt is megtehetné, csak most nem Párizsban vagy Isztambulban, hanem egy repülőn kell keménynek lennie.

Valamiért továbbra is párás szemekkel tekintünk vissza a 90-es évek akcióthrillereire, ahol egy szabadon választott klausztrofób térben kellett főhőseinknek mindent megtenniük egy-egy esetleges terroristaveszély elhárítására. Hiányzik a Féktelenül, hiányzik a Tűzparancs, és a fene sem érti, miért nem készít senki sem hasonló filmeket mostanában. De ha mégis, akkor miért nem tudják jól csinálni.

Ez a retróhangulat teljes egészében áthatja a Non-Stop-ot, ami megpróbál annyira hű maradni a 90-es évekhez, amennyire csak lehet, az élvezetéhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy továbbra is teljes erőből vonzódjunk a zsáner klasszikussá vált mozijaihoz, Az 57-es utas-hoz, vagy mondjuk a Száguldó erőd-höz. Liam Neeson ezúttal egy repülőgépen néz keményen fegyverrel a kezében, amelyen az egyik utas kipécézte magának, és 150 millió dollárt követel tőle, de ha nem kapja meg, akkor húszpercenként lehúz egy-egy embert az utaslistáról. Erőszakkal. Nyilván. Neeson, azaz Bill Marks, az alkesz légi marsall pedig úgy dönt, hogy egy-két embert az utasok közül maga mellé állítva kinyomozza, ki áll a zsarolás mögött.

Jeaume Collet-Serra rendező életműve egyáltalán nem tekinthető kiegyensúlyozottnak, a direktor úr karrierje a pocsék Viasztestek-től az Árva című remek mozin keresztül egészen az Ismeretlen férfi című közepesen unalmas műig terjed, de őt tehetjük felelőssé a Góóól 2-ért is, amelyet hosszú évek óta nem tudunk elfelejteni, pedig nagyon szeretnénk. A Non-Stop messze Serra legjobb munkája az Orphan óta, de hullámzó teljesítményét csakis egy légörvénybe került repülőgéppel tudnánk illusztrálni. A felszállás tökéletesen sikerül, útközben erősen rázkódni kezd, majd kiderül, hogy tulajdonképpen senki sem tud leszállni ezzel a géppel, a pilótának csak halvány sejtései vannak, hogyan kellene leszállnia, de az utasok nem biztos, hogy túlélik.

Neesonnal továbbra sincs probléma, ő a kemény fickó a fegyverrel, akit ha meglátsz, jobb, ha menekülsz, mert vele mindig történik valami szerencsétlenség. Maradjunk annyiban, hogy ha egy gépre szállnátok fel, mindenképpen maradj a terminálon! Julianne Moore teljesen jellegtelen karaktert kapott, olyat, aki néha eszméletlenül idegesítővé vedlik át, hogy az is maradjon egészen a stáblistáig, de hát ilyen műfaj ez, kell egy nő, aki idegesít, nélküle nem buli a buli, nélküle nem lesz retróérzésünk. Kell egy főgonosz, vagy akár több, akik motivációja kristálytiszta, akik egészen a legutolsó pillanatig sejtelmesek maradnak, és vagy átverik a sziklakeménységű főhőst, vagy annyira észrevétlenek maradnak, hogy a végén jössz csak rá, ja, ő volt az a férfi ott a kilencedik percnél, aki egy pillanatra átsétált a kamerán.

Adott a zárt helyszín, ahonnan nincs menekvés, az érdekes csavarok, a feszültség, ami az első pillanattól egészen az utolsóig utastársunk marad, adott az összes akcióthrilleres klisé, amit valaha láttál, az emlékezetes főhős, a veszettül pörgő cselekmény, de sajnos észrevétlenül velünk repül a rettegett utas is, aki tönkretette a 90-es évek hasonszőrű filmjeinek legtöbbjét. A rossz, vagy legalábbis a közönséget erősen megosztó befejezés.

Anélkül, hogy bármit is mondanék, az eszméletlen erővel húzó, talán túlságosan is akciódús végkifejlet és a gonoszok motivációja állítja földbe a repülést, a kevesebb sokkal több lett volna, de a fenébe is, még ezt sem bánom. Jó volt legalább száz percre visszatérni egy olyan korba, amikor imádtuk ezt a műfajt, amikor még nem volt (nagyon) ciki Kurt Russellt és Wesley Snipest nézni, és belegondolni, Liam Neeson mekkora császára lehetett volna ennek az időszaknak. Azt azonban szeretnénk kijelenteni, hogy még maximum egy-két film van ebben a keménykedő igazságosztó karakterben (mondhatnám, nem szeretnénk őt non-stop ugyanabban a szerepben látni), utána Neesont csak az akciófilmek Johnny Deppjeként fogjuk emlegetni. Akár lesz rajta sapka, akár nem. Persze lehet, hogy ezek után megtalál minket, és annak tudjuk, mi lesz a vége.

7/10

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.