Ha igazán jót akarsz, nézd meg Denzel Washingtonnal készült videóinterjúnkat, de ha most éppen inkább elolvasnád a beszélgetést, akkor a videó alatt azt is megteheted.

– Hogyan lehetsz még mindig ennyire badass?

– Volt egy férfi az edzőteremben, a régi termünkben. Bokszoló. 87 éves. Lejárt minden nap, befáslizta a kezét, ment a bokszkörtéhez, a bokszzsákhoz, edzett, ugrókötelezett, aztán hazament. Szóval ha dolgozol rajta, akkor remélhetőleg egyre jobb leszel.

– Hány órát naponta?

– A film esetében, merthogy minden meg volt koreografálva, és olvastam a forgatókönyvet, úgyhogy tudtam, hogy nyerni fogok…

– Az segít…

– Igen, az segít (nevet). És sok remek harcművész dolgozott velem, szóval ők elérték, hogy jól nézzek ki.

– De nem érzed úgy magad, mint Danny Glover a Halálos fegyverben, hogy túl öreg vagy ehhez a melóhoz? Vagy talán néha?

– Gyere le az edzőterembe, majd megbeszéljük (nevet).

– Néhányan úgy tartják, hogy te vagy a legkúlabb ember a világon. Egyetértesz ezzel?

– Nem. Nem ismernek. Rólam beszélnek, vagy arról, amit látnak a filmekben?

– Rólad beszélnek.

– Olyanok, akik ismernek?

– Igen.

– Ó, akkor mondd meg nekik, hogy köszönöm!

– De egyetértesz velük?

– Nem. A legkúlabb fickó, mit jelent ez egyáltalán? Nem is találkoztam mindenkivel. A Földön? Ez erős.

– Melyik számodra a nehezebb? Leforgatni egy kemény, rövid akciójelenetet, amelyek nagyon-nagyon-nagyon erősek, vagy játszani egy színházi darabban?

– A darab. Épp most játszottam O’Neill Eljő a jegesében. Na az kemény meló. Nincs vágás, nincs második felvétel.

– És mi a helyzet az akciójelenetekkel? Olyan dolog ez, amit könnyen meg tudsz csinálni, vagy Antoine…

– Antoine éri el, hogy jól nézzek ki (nevet)?

– Jaj, nem, dehogy!

– Egy kicsit mindkettő. Ez már jó régóta a munkám része, tudom, hogyan kell csinálnom, tudom, hogyan maradjak biztonságban közben, ez a dolgom.

– Van bármi, amit te sem tudsz megtenni a munkád során?

– Még sosem úsztam egyetlen filmemben sem. Jaj, de úsztam a Tűzben edzett férfiban. Ott úsztam egy kicsit.

– Ez az első folytatás, amit elvállaltál. Másképpen választasz szerepeket mostanában, vagy egyszerűen csak így történt?

– Attól is függ, hogy mit csináltam előtte. Nem hiszem, hogy másképp lenne, mint tíz évvel korábban. Ó, azt viszont meg tudom mondani, hogy mi változott az elmúlt 15 évben, mivel a producerkedés és a színészkedés mellett rendeztem is. Rendeztem három filmet, négy vagy talán öt darabban szerepeltem 15 év alatt. És mellette ott van a filmezés. Van mozgásterem, ha megunom az egyiket, akkor át tudok nyergelni a másikra.

– Nem akarsz rendezni egy akciófilmet valamikor?

– Á, az embernek fel kell ismernie a határait. Nem hiszem, hogy ez lenne az erősségem. Persze soha ne mondd, hogy soha, de nem hiszem, hogy ez az erősségem lenne.

– Ha Antoine szeretne téged egy újabb filmre, akkor gondolom, menni fogsz…

– Ha a forgatókönyv jó.

– És elég jó az új Sebhelyesarcú forgatókönyve?

– Úgy tudom, nincs Sebhelyesarcú-forgatókönyv. Az egyetlen, aki… Beszéltél már Antoine-nal?

– Még nem.

– Én is hallom, hogy az emberek beszélnek róla, de nem tudom, honnan szedik ezt. Beszélsz ma még Antoine-nal?

– Igen.

– Akkor szerintem elmondja neked, hogy honnan veszik ezt.

– A film jó lett, te is jó vagy benne. Vissza szeretnél térni Robertként a jövőben?

– A nézők fogják eldönteni. Ők döntötték el az első után is azzal, hogy elmentek a moziba. Amerikában már sikeres a film, meglátjuk, hogy mi lesz majd a világban. Rajtuk múlik.

– De szeretnéd?

– Rajtuk múlik, nem rajtam (nevet).