A PS1-en debütált Spyro the Dragon nem véletlenül lett 1998-ban az Insomniac egyik ékköve, és a játékosok egyik óriási lieblingje. Egyszerre volt nagyon cuki és varázslatos, tele volt élettel és elképesztően jó megoldásokkal, úgyhogy nem csoda, hogy megélt még két folytatást. Gondolj csak bele, két évtizeddel ezelőtt micsoda csoda volt egy sima 3D-platformjátékban, hogy a pályákat nem lineáris módon teljesíthetted, és gyakorlatilag úgy érezted magad, mintha szabad vagy legalábbis szabadabb lennél?

Úgy lett még a hardcore játékosok kedvence is a Spyro, hogy közben rettenet cuki volt, néha persze baromi idegesítő is, de hát ezt is bőven meg lehetett bocsátani neki. És nagyon lehetett örülni annak, hogy tavaly úgy, ahogy a Crash Bandicoot, úgy a Spyro-trilógia is teljesen felújítva került a boltokba PS4-re és Xbox One-ra, most pedig PC-re és Switch-re is, ahol mi az utóbbi konzolon szanaszét hajtottuk (köszönjük az Activisionnek), mert nem tehetsz jobbat ezzel a játékkal, mint hogy beszerzed Switch-re.

Egyre jobban kezdjük kedvelni a tényt, hogy a Nintendo konzoljára megjelenik szinte minden visszamenőleg is, főleg, ha olyan játékokról van szó, mint a Spyro Reignited Trilogy, ami tényleg arra hivatott, hogy az ember bárhol elő tudja venni, és játsszon vele egy picit. Nincs igazán benne túlhúzott szint, bele lehet rakni pár percet és pár órát is egyhuzamban, és az embernek többnyire csak jókedve lesz tőle.

Sajnos azt viszont megszokhattuk a Switch-portoktól, hogy többnyire elmaradnak a PS-XBOX-verzióktól, de a Spyro-trilógia még ezen is csak röhög. A játékot volt szerencsém megnézni már a Gamescomon is hála a Nintendónak, és már ott is feltűnt, hogy konkrétan semmi, de semmi különbséget nem látok a PS4-változat és a Switch-játék között, szuperül fut, közben pedig ugyanazt a grafikai gyönyört, ugyanazt a kirobbanóan színes világot hozza takkra pontosan, amit a nagykonzolos testvérek.

Tehát nincs meg az az érzése az embernek, hogy oké, megvette így is, nem ugyanaz, de mindegy, legalább hordozható. Az ember szinte tökéletesen pontosan ugyanazt kapja, amit tavaly a többiek, tartalmilag és technikailag is. Nem csak gyönyörű a felújított trilógia Switch-en, de remekül irányítható is handheld módban a joy-conokkal, úgy repülnek vele az órák, mint Spyro egyik pontról a másikra a kis szárnyait kifeszítve.

Annak ellenére, hogy a grafika csodaszép, a framerate nem esik le, viszont a pályák közötti töltési idők valamiért eléggé izmosak, töltés közben ráadásul már akad az animáció, de ezen kívül semmilyen más negatívumot nem lehet találni ebben a csomagban.

Ha valakinek esetleg nem lenne meg, akkor Spyro egy kicsi sárkány, akinek különféle világokban kell rohangálnia és drágaköveket gyűjtenie, miközben tűzfújással és nekirohanással ki kell iktatnia az ellenfeleit, akik életerőt vagy további drágaköveket adhatnak. Az ellenfelek száma magas, a pályák kreatívan összerakott lényekkel vannak tele, a játékoknak ráadásul elég kellemes humora is van, így lehetetlen nem beleszeretni.

Az első PlayStation egyik kultjátéka kötelező vétel Switch-en, jó, ha bármikor elő tudod kapni, 11-12000-ből megvan, ennyiért pedig három teljesértékű játékot kapsz egy csomagban. Nagyon, de nagyon erősen ajánlott, ha van Switch-ed. Ha pedig nincs, most már komolyan el kell gondolkodnod azon, hogy beszerezz egyet.