Most is beleolvashatsz a legfrissebb VOX mozimagazinba, ahol huszonöt olyan francia film került elő, amelyet kár lenne kihagyni. Mi tízet mutatunk, a többiért irány az újságos!

Tavaly Marienbadban (1961)

R: Alain Resnais

Ha van olyan művészfilm, ami valóban próbára teszi az embert, akkor a tavaly, 91 évesen elhunyt Alain Resnais misztikus film-rejtvénye az. Ugyanakkor, akinek van türelme belemenni a játékba, és nem adja fel a téren és időn keresztülfolyó narráció kibogozását, annak egyedülálló élményben lehet része.

Piaf (2007)

R.: Olivier Dahan

Nagy francia művészt számtalant ismerünk, és nagyszabású művész-biopicet is. Nekünk gall földről a Piaf a kedvencünk, amelyben a francia Meryl Streep teljesen átlényegül a hányatott sorsú sanzonkirálynő szerepében.

Utazás a Holdba (1902)

R.: Georges Méliés

A sci-fi feltalálója, a film hőskorának legeredetibb alkotója már csak azért is helyet érdemel a listán, mert ha a mozi varázslatos hatásáról van szó, előszeretettel azonosítják a szemen lőtt Hold jelenettel ezt a csodás jelenséget. Georges Méliès mutatta meg először, hogy mennyi potenciál van ebben az új médiumban.

Holy Motors (2012)

R.: Leos Carax

Egy igazán megosztó film ez a keményvonalas arthouse agymenés, ami vagy kikészíti az embert, aki legszívesebben a moziszék kitépett karfájával szakítaná be a vásznat, vagy teljesen a hatása alá kerül, és megadja magát a laza kapcsolódású jelenetek szédületes sodrásának. Bárhogy is van, a filmben olyan erős jelenetek kaptak helyet, melyeket egyik tábor tagjai sem felednek egykönnyen.

Taxi (1998)

R.: Gérard Pirés

Ha tetszik, ha nem, Luc Besson komolyabb hangvételű filmjei mellett a Taxival komoly szerepet játszott a szórakoztató európai blockbuster újkori prototípusának megteremtésében. Munkája ugyanis látványos és vicces, nem csoda, hogy a receptet jó ideig próbálták koppintani, de egy idő után már magának a rendezőnek sem ment igazán.

The Artist - A némafilmes (2011)

R.: Michel Hazanavicius

Alapvetően egy némafilmet forgatni a mozi szülőhazájában talán nem olyan nagy bravúr, de hogy a 2010-es években ez valakinek úgy sikerült, hogy abszolút hiteles, aktuális problémákra is rámutató zsánerbravúr lett a végeredmény, az nem csak 5 Oscarra volt elég, hanem egy még értékesebb dologra is: nívós helyezésre a VOX 25-ös listáján.

Kisvárosi ünnep (1949)

R.: Jacques Tati

És ha már némafilmek, ne feledkezzünk meg a műfaj egyik apostoláról sem! Jacques Tati nem abban a korban született, amikor a börleszkre különösebben kíváncsiak lettek volna az emberek, de ez a koridegenség remek alapot adott mozijainak. A melák kalandjai közül talán a Kisvárosi ünnep a legszórakoztatóbb, ami igazából egy vidékhez írt vicces szerelmeslevél.

Szemek arc nélkül (1960)

R.: Georges Franju

A horror műfaj egyik ritkán emlegetett, de beavatottak körében rendkívül nagy becsben tartott mozija a Szemek arc nélkül, amely – ahogy a cím is jelzi – egy sérült arcú, maszk mögé bújó lányt mutat be, de néhány meglepően merész jelenettől eltekintve egy lírai hangvételű darab, ami alaposan a néző bőre alá mászik.

Léon, a profi (1994)

R.: Luc Besson

Volt idő, amikor Luc Besson neve még nem forrt össze a középszerű látványfilmekkel. Ekkor még képes volt kevesebb akcióval sokkal bombasztikusabb hatást elérni, úgy, hogy közben a karaktereiről sem feledkezett meg, sőt, Léon személyében a filmtörténelem egyik legszerethetőbb figuráját alkotta meg. U.I.: Natalie Portmant is köszönjük szépen!

Az algíri csata (1966)

R.: Gillo Pontecorvo

Egy kőkemény politikai film, ami jócskán megelőzte korát, ugyanis háborús témában ilyen erős, dokumentarista igényességgel forgatott jelenetekből álló mozi később is kevés született. Az algériai gerillák támadási mai szemmel nézve is rettentően erősek, nem csoda, hogy a filmnek bérelt helye van minden komolyabb „legjobb filmek” listán.

Szöveg: Hlavaty Tamás

A listának még nincs vége, további 15 fontos francia filmért és egyéb remek filmes tartalmakért vedd meg a VOX mozimagazin márciusi számát!

És ezt olvastad már?
Kínában csúnyán megerőszakolták a Harcosok klubja végét