A VOX mozimagazin májusi számának TOP 25-ében olyan filmes szellemek szerepelnek, akikre örökké emlékezni fogunk. Van, akitől féltünk, van, akin nevettünk, de az biztos, hogy egyikük sem a Föld nevű bolygó hivatalos lakója. Legalábbis papíron nem azok.

Poltergeist – Kopogó szellem (2015)

R.: Gil Kenan
A kopogó szellem

Mindig görcsben van a gyomrunk, ha Hollywood egy újabb klasszikust kotor elő, hogy modern technikával és a mai közönség ingerküszöbéhez igazított történetmeséléssel ismételje meg azt. Mivel ezek többnyire fájóan félresikerült próbálkozások, most is tartunk tőle, hogy inkább a csöves tévét tapogató kiscsajt vesszük majd elő újra, mint a plazmatévé előtt ácsorgót a remake-ben. De ne legyen igazunk…

1408 (2007)

R.: Mikael Håfström
A baltás gyilkos

Stephen King a Ragyogás 237-es számú apartmanja mellett még egy elátkozott szoba ajtaját nyitotta ki előttünk. Az adaptáció rendkívül okosan aknázza ki a rendelkezésre álló teret, amelyben a saját családi traumája elől menekülő író kénytelen belátni, hogy nem vásári riogatás zajlik a hírhedt 1408-ban, hanem valóban pipa túlvilági lelkek kergetik őrületbe a beköltözőket.

A kilencedik kapu (1999)

R.: Roman Polanski
A lány

Ki az, aki szexelt már szellemmel? Nem, nem olyanra gondolunk, aki reggelre eltűnik az ágyból, hanem igazi szellemre. Roman Polanski filmjében Johnny Depp könyvnyomozó karakterének ez is megadatott, Dean Corso ugyanis még a démon segítőjét is behúzhatta a strigulái közé. Az okkult vonzódású rendező forgatott már jobb filmet is a témában, de egy gyengébb túlvilági Polanski menet is egész jó szórakozás.

Parajelenségek (2007)

R.: Oren Peli
A takaróhúzogatók

Lehet, hogy van, aki azt gondolja, hogy ha éjjel meglibben az emberen a takaró, az teljesen normális, de a film lakói kamerákkal is ellenőrzik a jelenséget, hogy meggyőződjenek róla: nem a chilis bab számlájára írható a dolog. A Blair Witch Project receptjéből egy újabb jó fogást összerittyentő Oren Peli filmje üdítően ijesztő, a folytatásokban azonban inkább a színvonaleséstől rázott minket a hideg.

Casper (1995)

R.: Brad Silberling
Casper

A gyerekszellem méretre és formára is olyan, mint a Szellemirtókból ismerős Slimer kevésbé elhízott, jó fej kistestvére, aki ráadásul nem is eszik semmit. Maga a film a klasszikus Pinokkió toposzt veszi alapul, vagyis az emberi életre vágyó lény ember szeretne lenni, de addig is kénytelen más formában létezni és kevésbé jó fej bácsikái társaságát elviselni.

Insidious (2010)

R.: James Wan
Az öregasszony

James Wan a 7. Halálos irambant is korrekt módon vezényelte le, de mi jobban bírjuk a rendezőt, amikor kedvenc műfajában riogat minket szanaszét. Az Insidiousban a festett arcú, Darth Maulra hajazó lényt se kívánnánk a hátunk mögé, de a film fináléjában a vicsorgó öregasszony láttán döntöttünk úgy, hogy aznap inkább nem dugjuk ki a lábunkat este a takaró alól.

Karácsonyi lidércnyomás (1993)

R.: Henry Selick
Jack Skellington

Ha rémisztésről van szó, a jó öreg csontváz szinte verhetetlen, de előfordul, hogy az ember belefásul a munkájába. Ezért a Mikulás pozícióját sajátítja ki magának Tim Burton kultmeséjének főhőse, de néhány akadályba azért belefut, mivel egész más felfogása van a cukiságról. Az ezúttal csak alapanyagot prezentáló és producerkedő Burton kedvenc témáját járja körbe a horror és a vígjáték ellentmondásos, mégis izgalmas frigyét elénk tárva.

Utóélet (2014)

R.: Zomborácz Virág
Mózes apja

A tavalyi év két legerősebb magyar filmje közül Zomborácz Virág mozija kevésbé vicces, mint a VAN, viszont sokkal személyesebb az apja hatása alól az öreg halála után is szabadulni képtelen srácnak köszönhetően. Gálffi László remekül alakítja a két világ között rekedt és innét is dirigáló apát, miközben fiának az ő és saját árnyékából is ki kell lépnie.

A fekete ruhás nő (2012)

R.: James Watkisn
A nő

Daniel Radcliffe Harry Potterként sok filmben nézett farkasszemet különböző kísértetekkel és démonokkal, a legparábbal azonban a klasszikus kísértetházas filmek receptje alapján összehozott A fekete ruhás nő című régi vágású horrorban találkozott. A láp kellős közepén álló, nem túl barátságos kecóban randalírozó lélek története ugyan nem újított a zsáneren, de jóleső borzongást kínál a műfaj kedvelőinek.

Sinister (2012)

R.: Scott Derrickson
A Slipknot gitárosára hajazó démon

Nem túl bölcs dolog a gyerkőcökkel egy kísértetházba költözni, ha a srácok önmagukban elég ijesztően viselkednek (gondoljunk csak a dobozos jelenetre), nem még az a tény, hogy korábban brutális gyilkosság színhelye volt az épület. Az esetről könyvet író apuka ezt maga is belátja egy idő után, de akkor már kénytelen megismerkedni a mumussal, ez pedig nem egy világraszóló barátság kezdete lesz.

A cikknek még nincs vége, a VOX mozimagazin májusi számában folytatódik, amelyet ráadásul különböző Bosszúállók-címlapokkal vehetsz meg!

Szöveg: Hlavaty Tamás

És ezt olvastad már?
ENNYIRE néz ki jól a PS4 egyik legjobb akciójátéka PlayStation 5-ön