Most már bátran beírhatjuk a Switch-exkluzív Travis Strikes Again: No More Heroes-t a fura folytatások/spin-offok listájára. Lehet, hogy nem pont erre számítottunk, hanem egy egyenes ágú No More Heroes-játékra, de nem feltétlenül baj, hogy ez jött. Csak hát nem fogunk emlékezni rá már jó eséllyel év végén sem. És ez még a legkisebb probléma.

A Travis Strikes Again ugyanis oké, hogy sztorijában folytatja a No More Heroes-játékokat, ezúttal Travisnak Badmannel, Bad Girl bosszúszomjas apjával együtt kell megküzdenie mindenféle buggal és boss-szal, miután bekerülnek a Death Drive MK-II-konzolba. A spin-off vagy folytatás egyébként valahol tipikus No More Heroes-játék, de azért messze kerül a Wii-verzióktól.

Itt ugyanis többnyire hátul-felülnézetből hentelünk mindenféle gyengén kidolgozott ellenfelet, igen, gyengén kidolgozottat, és ebben nem valószínű, hogy a Switch nem túl izmos hardvere a ludas. Unreal Engine 4 mozgatja mindazt, amit látsz, de valahogy nem úgy néz ki, igaz, néha azért megmutatja, mit tud, de nagyon elenyésző az ilyen esetek száma.

Travis közben csak hentel és hentel, fénykard-fétisűek előnyben, de azért a helyzet nem annyira egyszerű, hogy rátenyereljünk egyetlen gombra, és minden meg legyen oldva. Mondjuk azért megizzadni sem fogunk túlzottan, ha láttunk már hack’n’slash-t, de ettől még kellemes ez az egész. Ez a legjobb szó rá: kellemes.

Kellemes, mert a párbeszédei néha erősen röhögősek, nagyon erősen kikacsintanak a játékosra, tele van meta-poénokkal az egész, amitől nem tudod nem szeretni, miközben maga a játék egy erős közepes, semmi igazán extra újdonságot nem mutat fel, bár néha egy-két minijátékkal azért igyekszik meglepni. A játékmenet ékegyszerű, már-már kicsit unalmas is, de jó kérdés, hogy mennyire baj ez.

Ha egy igazán erős No More Heroes-folytatásra várt az ember, akkor baj, mert tulajdonképpen ez egyáltalán nem az, amit szerettünk volna, de ha csak egy sima agyleszívós játék kellett Switch-re, ami nem finomkodik, nem szupercuki, hanem kifejezetten felnőtt közönségre szánt poénokkal és harcokkal van tele, akkor teljesen oké. Nem maradandó, de szórakoztató.

Tény, hogy nem fogja az ember elővenni többször, és hogy néha eléggé laposakat pislog, mire eljut a végéig, de valamiért mégis maradni akar, mert a Travis Strikes Again egyébként eléggé leköti az embert, csak nem lepi meg, nem pofozza fel, és ami a legrosszabb: a teljes középszerűség szürkeségébe süllyed.

Ez meg azért bajos, mert az első No More Heroest rendező kreatív zseni, Goichi Suda ezzel a játékkal tért vissza rendezőként, és csak nyomokban érezni a jelenlétét. Lehet, hogy elveszett Sudából valami, vagy csak nekünk voltak túlzott elvárásaink, ki tudja. Az biztos, hogy ez nem egy olyan visszatérés, amit évek múlva is emlegetni fogunk. Tényleg az a valószínű, hogy decemberben már arra sem fogunk emlékezni, hogy valaha kijött ez a játék. De addig pár egész jó órát okozhat, úgyhogy érdemes adni neki egy esélyt (főleg co-opban), csak éppen sokat nem szabad várni tőle.