Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Hank Moody visszavonult. Nincs már olyan nő Kaliforniában, akit ne fektetett volna meg. Bele is fásult rendesen. Láthatóan David Duchovny is. Ez így ebben a formában nem volt jó. Kicsit sem.

Hank Moody, te szerencsétlen! Belehelyeztek téged az írói szakma minden egyes lehetséges dimenziójába, mindenhol kudarcot vallottál, közben megdugtad azt is, aki nem mozgott. Ő az a férfi, akiről hét évad alatt sem derült ki, miért is zseniális. De ettől még nagyon szerettük, és erről David Duchovny tehet. Duchovnynak sikerült a lehetetlen, újrapozícionálta magát a tévében, ez pedig Golden Globe-ot ért 2008-ban, plusz három jelölést 2009-ben, 2010-ben és 2012-ben. Aztán kellett még egy utolsó évad, amit láthatóan egyáltalán nem akart megcsinálni.

Duchovny olyan fásultan játssza végig a 12 epizódot, hogy azt fáj nézni. Mondjuk nem csak azt rossz látni, hogy főhősünk egyáltalán nem akar már barátkozni a színészmesterséggel, csak le akarja tudni az egészet pronto, már amint lehet, hanem azt is, hogy az írók sem erőltették meg magukat egy méltó lezárás kedvéért. Kellett még egy utolsó helyzet, még egy-két-három nő, és az sem baj, ha az egész edemszendleri magasságokba lép. Vagy inkább zuhan.

Hank Moodyról kiderül, hogy többszörös apuka. Karen előtt megvolt neki Heather Graham, azaz Julia, egyből teherbe is esett, ebből pedig megszületett a végletekig irritáló, pöcsmutogató tahó, Levon. Aki ezt kitalálta, azt összezárnám Levonnal, mondjuk egy életre, miközben Ámokfutók lemezeket kellene hallgatnia egy ablaktalan szobában. A srác Adam Sandler univerzumából érkezett, undorító, tahó, idegesítő karakter, aki sajnos az egész évad alatt kötelező kellékké válik ahelyett, hogy valaki fogta volna a forgatókönyvet, benzinnel locsolta volna le, majd miután felgyújtotta, sóval hintette volna be a helyét, csak a biztonság kedvéért.

Innentől spoilerföldjére kalandozunk, továbbgörgetés csak saját felelősségre!

A helyzet pikantériája, hogy maga az évad is egy tévésorozat készülése körül forog, ami megbukik. Legalább van némi humorérzéke a szerzőknek. De nem is a sorozatos részek fájtak igazán, hanem az, hogy Charlie és Marcy vonalával láthatóan nyűglődtek az írók, ezért ahelyett, hogy nem erőltették volna őket, inkább belekakkantottak az ő kis makrouniverzumukba, és egy olyan sztorivonalat álmodtak meg nekik, hogy attól a jó ízlésű Californication-rajongó ütemesen kezdi a falba verni a fejét.

Runkle-lel már minden megtörtént, illetve inkább az ő családi ékszereivel, mert maga a karakter sosem volt annyira érdekes az íróknak a hét évad alatt, mint az ő legnemesebb testrésze, így az egyetlen olyan problémakört kellett behozni a képbe, ami még nem volt meg: az impotencia. De mintha hirtelen elvágták volna, megoldódik a probléma. Halleluja! De akkor jön a teljesen félrepozícionált Stu, hogy egymilliós ajánlatot tegyen Marcy megfektetésére. Aki némi kapkodást érez, az jó helyen tapogat.

Hogy hogyan sikerült Stuból egy perverz állatot csinálni, az megfejthetetlen rejtély. Viszonylag szerethető karakter volt, de kvázi főgonosznak kikiáltani legalább akkora őrültség, mint repeaten nézni Britney Spears Álmok útján-ját egy napon keresztül. Stu agresszív, beteges fazon lett, ami nem áll jól neki, de hát ez van, legfeljebb kikérhetjük a nem létező panaszkönyvet, ha bajunk van ezzel.

Többségében mindennel bajom van. Bajom van Duchovny játékával, illetve annak hiányával, bajom van Karennel, akit még mindig erőltetni kellett, bajom van az irritálás császárával, Levonnal, Charlie-val, a jó csajnak kikiáltott Marcyval, a sehová sem tartó sztorival, aminek hirtelen vége szakad (mi a franc történt Krull önéletrajzi könyvével?), a giccses befejezéssel, amihez kellett egy gyorsan elért repülőjárat, az írókkal, akik meg sem erőltették magukat. De még hosszasan sorolhatnám.

Úgy látszik, a kultikus sorozatok egyszerűen nem kaphatnak méltó lezárást. A Kaliforgia is csúfosan elbukott ezen a téren. És volt annyira rossz, hogy ne arra emlékezzünk, mennyire szerettük régen Hank Moody idézhető beszólásait, a csöcsvillantásokat, amelyekből már alig akadt ebben az évadban, azt a rock’n’roll hangulatot, ami semmilyen más sorozatban sem volt meg. És ezen az évad egyetlen jó pontja, Michael Imperioli sem tudott segíteni.

Kár, hogy így kellett elengednünk a Californication-t, egy hirtelen megbocsátással, egy érdektelen pöccsé vált Moodyval, kifordított Stúval, házasodó Beccával, nulla tanulsággal. Ha Duchovny ezek után harmadszor is meg tudja csinálni a tévés kultkarriert, akkor vendégünk egy bármire. A jövőre induló, Aquarius című 60-as évekbeli zsarusorozatban bizonyíthat.

Olvasd el a Kaliforgia 5. évadáról szóló írásunkat is.

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.