Pénz, üzlet, megcsalás, gyilkosság, Ricsárdgír. Régi vágású thriller. Azaz csak majdnem. Mondjuk úgy, hogy egy izgalmas dráma, a jobbik fajtából.
Aki furcsán nézne Richard Gere nevének feltűnésekor, ne tegye, a színészgalaxis ugyanis folyamatosan aktív volt, csak éppen mostanában egyre nehezebben sikerül valami emlékezeteset letennie az asztalra. Legutóbb a Hacsi, a leghűségesebb barát-ban volt élvezetes, ami már bőven 2009-ben készült. Nem jó ómen.
Aztán most itt ez a Végzetes hazugságok, ami első hallásra is olyan, mint valami furcsa Tőzsdecápák 3. Csak nem tőzsdével. A nagy pénzek cseréje, az üzlet és az átvágások viszont itt is beköszönnek, és mondják, hogy csókolom, megjöttünk, letennénk azt a nagy rakás kakkanatot, ami velünk jár. Le is teszik akkor, amikor a főhős, a dúsgazdag Robert Miller eladni készül a cégét, de akad némi eltitkolt, bűzölgő adalék az eladásra kínált palacsintában, mondjuk egy olyan négyszázmillió dollár értékű, de sajnos nem profitban.
Eközben a huncut Robert nem átallja folyamatosan becsempészni a lompost egy fiatal festőnőnek, aki hogy végképp sablonosak legyünk, francia és francia akcentussal is beszél. Bőrdzsekit törökből, festőt franciából – ahogy a mondás tartja. A lány a férfi kocsijában életét veszti, amikor többszörösen megpördülnek vele az úton, innentől pedig a nyomozásé lesz a főszerep.
Első hallásra is Michael Douglas régebbi filmjei ugranak be, de Gere-nek is remekül áll ez a spontán érzelmei által vezérelt, erősen sumákszagú fazon, vagy hogy mit ne mondjunk, lehetne ez a nagy visszatérése is, ha egy picit több kraft lenne a moziban. A krimivonal megoldása a ludas, nem elég erős, még akkor sem, ha Tim Roth a nyomozó szerepében már megint lejátssza a csillagokat az égről, és rossz (vagy opcionálisan jó) poénként még a „lie to me” szavakat is a szájába csempészik.
Összességében viszont remek kis dráma ez, érdekes lezárással (főleg a merész Björk-dalválasztás miatt), szóval az összhatást tekintve mégis jó emlékként marad meg ez a nem egyenletesen feszes tempójú mozi. Egynek jó, több mint kellemes, de Gere nem ezzel lesz újra A kategóriás sztár. Mégis van egy olyan érzése az embernek, hogy eljön az az időszak is. Hamarosan…
6/10
Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
Yann Martel: Elég valószínűtlennek tűnt, hogy Hollywood megvenné valamelyik történetemet!
Az elektromos BMW-k negyven éve