Kissé misztikusan működik a hosszú nyakú jószág, de lassan megértjük, miért.

Még a zsiráfok gondozói is úgy tudták a közelmúltig, hogy a hosszú nyakú vegetáriánus barátaik többé-kevésbé némák – a hozzávetőleg négyméteres légcső nem kedvez a hangszálak rezegtetésének.

A tudósok azt feltételezték, hogy a zsiráfok – akárcsak az elefántok – az emberi hallástartomány alatt maradó infrahangos (ultraalacsony) hangokat bocsáthatnak ki, ám ezt nem tudták adatokkal alátámasztani. Ezért a Bécsi Egyetem csapata nyolc év alatt, három európai állatkertben összegyűjtött 947 órányi zsiráfzajt, megmérte azok spektrális jellemzőit, hogy egyszer s mindenkorra kiderítse: alkalmasak-e hangos kommunikációra a zsiráfok.

Arra jutottak, hogy a zsiráfok éjszaka harmonikus, hosszan tartó „hümmögést” produkálnak, időnként változó frekvenciával. Ezek a hangok az ember által hallható frekvenciatartományon belül voltak, igaz alacsonyan, átlagosan 92 Hertz-en. (Az ember átlagosan 20 és 20 000 Hertz közötti frekvenciatartományban hall.)

Az akusztikus szerkezetük alapján – summáznak a tudósok – „ezek a hangok kommunikációs jelekként funkcionálnak, amelyek információt közvetítenek a hívó motivációjáról”. Vagyis a zsiráfok csajoznak – summázunk mi.

„A zsiráfok látása kiváló, ezért nappal főként vizuális jelekkel kommunikálnak, továbbá prédákként jobb is, ha nem hívják fel magukra a ragadozók figyelmét. Éjszaka viszont, amikor romlanak a látási viszonyok, az alacsony frekvenciájú hümmögés remek kommunikációs eszköz” – összegzett Gwen Pearson a Wirednek.

(Borítókép: Jeremiah Del Mar / Unsplash)

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
272-vel hasított bringával az új világrekorder