Christian Gerhartsreiter – vagy ahogy a sajtó ismeri: Clark Rockefeller – mindig egy igazi gátlástalan szélhámos volt, aki soha nem hagyta, hogy holmi elvek, emberség vagy erkölcs ő és a pénz közé álljanak. Aztán 1994-ben a kaliforniai San Marinóban egy úszómedence építése közben a munkagép kifordított egy holttestet a földből…
Nem véletlen a germán csengésű családnév; a kis Christian 1961-ben született a németországi Bergenben, és ezt az infót tessék nagyon megbecsülni, hiszen ennek megállapításához legalább három amerikai igazságügyi hivatal összehangolt nyomozására volt szükség. A Gerhartsreiter ellen nyolc éve lefolytatott büntetőeljárás során kiderült, hogy 17 évesen szülővárosa közelében találkozott az amerikai Kelln házaspárral, majd még abban az évben azzal a hazugsággal szerzett vízumot az USA-ba, hogy Kellnék meghívták magukhoz Kaliforniába.
Egy évig egy család nyakán élősködött Connecticutban, akik azt hitték, hogy egy európai cserediákkal osztják meg az otthonukat. Miután kitették a szűrét, Kaliforniába indult, de útközben még Wisconsinban beadta egy lánynak, hogy ha haza kell mennie, otthon a német hadsereg azonnal besorozza, és Amerika ellen kell majd harcolnia a hidegháborúban. A jóságos naiva feleségül ment a csalóhoz, aki a zöldkártya birtokában még a nászutat sem volt hajlandó végighancúrozni; már másnap lelépett.
Mivel a letelepedési engedéllyel a farzsebében már attól sem kellett tartania, hogy az első kósza járőr hazazavarja, hamar kibújt belőle a gátlástalan imposztor. 1995-ig éppen csak az angol királynénak nem hazudta magát. Volt ő szupertitkos CIA-beosztott, Alfred Hitchcock produkciós irodájának munkatársa, dúsgazdag műgyűjtő, a Lucasfilm gyakornoka, az angol királyi udvar közeli barátja és elismert világcégek üzletkötője is. Álnevei mögé bújva kínosan ügyelt arra, hogy mozgásban maradjon, soha ne szakítson túl sokat, és soha ne kezdjen igazi nagyhalakkal, így sikerült a radar alatt maradnia.
A nyolcvanas években a Christopher Chichester nevet használta, és Chichester tizennyolcadik bárójaként mutatkozott be áldozatainak, köztük az idős – és az alkohollal igen közeli barátságot ápoló – Didi Sohusnak is.
Szerencsétlen nőt mindenéből kiforgatta. Miután megszerezte San Marinó-i kis házának tulajdonjogát, őt egy lakókocsiparkba száműzte, majd ellopta fiának furgonját, és a pórul járt család megmaradt értékeit pénzzé téve folytatta ámokfutását a keleti parton.
Amikor a kilencvenes évek közepén találkozott a sikeres üzletasszony Sandra Boss-szal, neki már a dúsgazdag Rockefeller família befolyásos tagjaként mutatkozott be. 1995-ben házasodtak össze, és tizenkét évig voltak együtt. Ezt az időt a szélhámos alaposan kihasználta.
Gerhartsreiter új értelmet adott a parazita szónak. Tizenkét év alatt igencsak hatékonyan fejte sikeres üzletasszony felesége csinos fizetését. Eközben hamis személyazonosságának és neje befolyásos barátainak köszönhetően egymás után követte el a jövedelmező stikliket. Persze ennyi hazugságot nem lehet örökké titokban tartani. Széthulló házassága végére az tett pontot, hogy felesége felbérelt egy magánnyomozót, aki kiderítette, hogy a híres felmenők meséje hatalmas kamu csupán.
A csaló nem volt szívbajos; még ezek után is sikerült exnejétől kierőszakolnia 800 ezer dollár készpénzt és egyéb vagyontárgyakat, majd – és ezzel elkövette élete legnagyobb hibáját – 2008 júliusában elrabolta közös lányukat.
A hatóságok ekkor vetették rá magukat a Rockefeller-ügyre, az emberrablást ugyanis Amerikába nagyon nem szokás félvállról venni. Átfogó nyomozást indítottak a csaló ellen, akiről szépen sorban az összes disznósága kiderült. Miután még abban az évben kézre kerítették, majd perbe fogták, sorba álltak az átvert áldozatok a bíróság épülete előtt. Végül hatévnyi szabadságvesztést varrtak a nyakába... ám ezzel még nincs vége a történetnek.
1994-ben San Marinóban egy úszómedence építése közben egy feldarabolt holttestet találtak egy telek hátsó fertályában. Később kiderült, hogy a nyolcvanas évek közepén rejtélyes körülmények között eltűnt Sohus házaspár férfi tagjának földi maradványaira bukkantak, akinek édesanyját a szélhámos olyan súlyosan kiforgatta anno a vagyonából.
Miután a 2008-as nyomozás sikeresen a helyére illesztette a mozaikdarabkákat, 2011-ben az elítélt csaló ügyét újra megnyitották, ezúttal azonban már emberölés volt a vád.
Az ügyész nem volt kispályás, és kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Gerhartsreiter 1985-ben brutálisan megölte a férfit. Mivel a feleség maradványai soha nem kerültek elő, a vádlott csak egy rendbeli emberölésben találtatott bűnösnek 2013. április 10-én.
Huszonhat évet csaptak hozzá addigi büntetéséhez, így Mr. Rockefeller jelenleg is büntetését tölti egy kaliforniai börtönben.