2018 novembere után február 28-án újabb egészséges utódnak adott életet a Palawan-szigeteki leopárdmacska-tenyészpár nőstény tagja – jelentette be Nagy Gergely Sándor, a debreceni állatkert vezetője. A hathetes, egyelőre anyja gondoskodását élvező kis hím szépen cseperedik, már 660 grammos, és csütörtökön megkapta élete első oltását is.

A debreceni állatkert három másik európai állatkerttel közösen alapította meg a Palawan-szigeteki leopárdmacska (Prionailurus bengalensis heaneyi) európai fajmegőrzési tenyészprogramját. Céljuk, hogy a faj egyedeit idővel visszatelepíthessék természetes élőhelyükre, amihez először stabil és genetikailag életképes állatkerti populációra van szükség. A fajt jelenleg tartó öt európai és egy vietnámi intézmény a jelek szerint jó úton halad, mivel az alapításakor mindössze tizenhárom egyedet számláló állatkerti világállomány két és fél év alatt húsz egyedre nőtt. A program iránt komoly érdeklődés mutatkozik az amerikai állatkertek részéről, így a debreceni utódok valószínűleg a tengerentúlon alapíthatnak majd családot.

Természetes élőhelyének szűkülése és az illegális kereskedelem miatt a leopárdmacska szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajok Vörös listáján és a Washingtoni egyezmény (CITES) függelékében is.

Nyíregyházán is van ok örömre: egy hónapon belül már a második mishmi takin (Budorcas taxicolor taxicolor) születésének örülhettek az állatpark szakemberei. A rendszertanilag a kecskefélékhez tartozó, de szarvasmarhára hasonlító állatok közül a most született borjúval együtt már kilenc él az állatkertben – közölte Révészné Petró Zsuzsa oktatási osztályvezető.

A Himalája keleti részén élő takinok veszélyeztetett állatfajnak számítanak, egyedszámuk a természetben mindössze háromezer-ötszáz, és a világ állatkertjeiben is csak százhatvannégy egyed látható belőlük. A zömök testű takinoknak négy alfaja él a világon, a Mishmi-fajta az élőhelyük közelében fekvő hegyről kapta a nevét. Az akár 350 kg tömegű állatok általában ezer és háromezer méteres tengerszint feletti magasság között élnek, a hideg ellen vastag bundájuk mellett a fajra jellemző ívelt orrhát (kosorr) is segíti őket, ami előmelegíti a levegőt.

A természetben élőhelyük fokozatos csökkenése és az orvvadászat miatt az elmúlt huszonöt évben állományuk harminc százalékkal csökkent. Az Európai Fajmegőrzési Program koordinált tenyésztéssel növeli állományukat az állatkertekben.

(Forrás: MTI, leopárdmacska-fotó: Czeglédi Zsolt/MTI, takinfotó: Balázs Attila/MTI)