A keresetét azzal indokolta, hogy a szülei hozzászoktatták őt ahhoz, hogy folyamatos anyagi támogatást kap tőlük, azonban amikor megromlott a viszonyuk, ennek mértékét jelentősen csökkentették. Az igényét a felperes szerint az is alátámasztja, hogy ő maga mentális zavarokkal küzd – efelől nem is volt kétségünk –, és hogy a Dubajban élő szülők nagyon jómódúak, aminek mondjuk szerintünk vajmi kevés köze van ahhoz, hogy emberünk igénye jogos-e vagy sem.

Az ügyben eljáró bíró, Sir James Munby elmondta, hogy a kereset nemcsak szokatlan, de egyenesen precedens nélküli. A pereskedő „anyuci kedvence” – bár a kifejezés a körülményeket tekintve nem igazán pontos – egyébként nem fogalmatlan. Modern történelemből és adójogból diplomázott, és 2011-ig jogtanácsosként dolgozott, így még bizarrabb az egész ügy.

A szülők egy London belvárosában lévő lakást tartottak fenn a fiuknak, aki épp az említett mentális zavarok miatt már kilenc éve munkanélküli. Miután megromlott a fiú és az apa viszonya, a szülők úgy döntöttek, hogy a továbbiakban csökkentik a gyermeküknek rendszeresen utalt összeget, és végül emiatt borult ki a bili.

Hiába minden érvelés, a bíróság végül elutasította a keresetet azzal, hogy a férfi ügyvédei által hivatkozott szabályok alapján csak akkor lehetne kikényszeríteni a szülői támogatást, ha a felperes fiatalkorú, és a szülők nem élnek együtt.

Szép is az, ha együtt örül a család!

(via)