Kezdjük egy jó adagnyi triviális infóval, csak hogy feltegyük a lécet; a cipőfűző az már csak olyan, hogy ha nem vagy elég elővigyázatos, akkor kikötődik. Érdekel, miért?
Csak azért kérdezzük, mert Christopher Daily-Diamondot, a University of California Berkeley PhD hallgatóját speciel nagyon érdekelte a dolog, és mivel ő éppen mérnökként keresi a kenyerét, rá is feküdt a témára rendesen.
Először is a munkatársaival együtt fogtak egy nagysebességű kamerát és felvették, ahogy egy sportoló egy futópadon izzad. Mármint nem azt, ahogy izzad, hanem a lábait. Erre azért volt szükség, hogy megállapítsák, pontosan milyen erők hatnak a cipőfűzőre mozgás közben.
Itt a videó:
Megállapították, hogy első körben a láb lendülésekor a fűzők is tehetelenül mozdulnak előre, majd amikor a talp a talajjal ütközik, a fűzők megrándulnak, mely két erő együtthatása egy idő után a cipőfűzőbe kötött csomó kilazulásához vezet. Ilyen egyszerű.
A tudományos alaposság persze nem elégedhet meg ennyivel, ezért Daily-Diamondék is tovább pörögtek a témán. Azt is megállapították, hogy önmagában sem a fűző lengedezése, sem a toppanás miatti megrándulás nem lenne elég a fűző kilazulásához, de a kettő együtt már igen, így mindenképpen kell a séta, vagy inkább a futás a bosszantó eredményhez.
A két erő egyébként meglepően komoly terhelésnek teszi ki a fűzőbe kötött csomót. Egy wireless gyorsulásmérővel megmérték, milyen erő hat pontosan a fűzőkre egyszerű séta közben, és kiderült, hogy - mi is csak nehezen hittük el - a cipőfűzőknek átlagosan 7g nehézségi gyorsulást kell elviselniük, mely nagyjából olyasmi, mint aminek a Föld légkörébe visszatérő Apollo űrhajó volt kitéve.
Hogy mi a megoldás? A tudománynak erre is van válasza. A legegyszerűbb, ha a fűzőket bedugod a cipőbe, hiszen ezzel azonnal kiiktatod a lengedezés miatti tehetetlenséget. Kicsit bonyolultabb megoldás ez a csomó...
... de ha néhány lépés után hozzánk hasonlóan te is elvesztetted a fonalat, akkor maradj inkább az első verziónál!
Köszönjük, tudomány!
(via)