Remek érzés meleg lakásban lenni, miközben kint olyan idő van, hogy tavaszig meg sem néznénk közelről, de még jobb, ha magában a melegben is gyönyörködni tudunk. Erre való a kandalló.
A kandalló elvében ugyan egyszerű – egy égéstérben ég valami éghető anyag, mi pedig élvezzük ennek a látványát –, érdemes viszont végigvenni, milyen fajtái vannak, ha netán mi is többet szeretnénk a radiátorban áramló víznél.
Milyen stílusú kandallót szeretnénk? – adódik a kérdés, és sok esetben a válasz is, hiszen egy barokkosan díszített lakásban elég furcsa lenne egy minimalista kandalló. Alapvetően modern, klasszikus, rusztikus, és a kicsit cserépkályhákat idéző kerámiacsempés kandallók vannak (itt is láthatsz néhányat), nyitott vagy zárt égéstérrel, de létezik például porcelánkandalló is.
A nyitott égésterű változat leginkább tényleg dísz: jobban hallani, ahogy ropog a tűz, de ha a hőleadás számít, akkor a zárt a jobb választás. Amilyen kép nekünk a kandallóról beugrik, az hivatalos nevén a légfűtéses változat: a tűz ég, ami felmelegíti a hidegebb levegőt, ami aztán a kéményen keresztül távozik.
A vízteres kandalló nevéből következően vízmelegítésre is képes, magyarul rá lehet kötni a már meglévő fűtési rendszerre, ekkor viszont értelemszerűen nem elég naponta egyszer pár órát működtetni, mert szép.
Szebbnél szebb kandallók
De mit égetünk el? Gyakorlatilag bármit lehetne, ami éghető, mégsem szerencsés, ha szemétégetőként tekintünk a kandallónkra. Általában fával-fabrikettel, vagy pellet nevű, összepréselt fűrészporos-faforgácsos rudacskákkal fűtenek – ezekhez persze kémény kell.
Akkor is van viszont remény, ha nem tudod megoldani a füstgáz kivezetését: az úgynevezett látványkandallók elektromos árammal vagy bioetanollal működnek, ezeknél nem keletkezik füst, ezért kémény sem kell.
Egy egyszerű kandalló néhány tízezer forintba kerül, egy komoly, épített darab viszont olyan dísze lehet a nappalinak, mint a medence a kertnek.