Az unásig koptatott "régen minden jobb volt" frázist általában a folyton változó világot elfogadni képtelenek szeretik hangoztatni. Ők rendre szirupos nosztalgiába temetkezve sopánkodnak a múlt léleksimogató emlékein, ahelyett, hogy elfogadnák a valóságot.

Nem kérdés, hogy a modern futballnak megvannak a maga szépségei, de aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: a 30 pluszos focibolond korosztály nagyobb hányada postafordultával cserélné le a mai, Instagramon idétlenkedő, a szurkolók bíztatását csak szerződésbe foglalt pluszjuttatás miatt megköszönő futballistákat annak a korszaknak a karakteres, őszinte arcaira, amikor még nyakláncot viselve vagy begipszelt karral is lehetett futballozni és egy ötödosztályban hobbiból focizgató asztalos egyszercsak a Juventus kezdőcsapatában találhatta magát.

Ezek voltak a fociszempontból (is) felejthetetlen kilencvenes évek, melyek emlékképei soha sem fognak kikopni az évtized futballján szocializálódottak fejéből. A Focivilág nemzedék tagjai még hosszú ideig képesek lesznek a háttérben lötyögő hatvanharmadik Bayern–Barcelona BL-csoportmeccs nézése közben olyan témákat feldobni, mint "Ki is volt a fülbevalós Tiber Krisztián csatártársa a Gázszerben?" vagy "Tudsz mondani három embert a Liverpoollal UEFA-kupa döntőt játszó Alavésből?" (Cosmin Contráért nem jár pont), esetleg "Emlékszel, amikor a ’99-es döntőn Sammy Kuffour a földet verte kínjában a United második gólja után?"

Nekik és erről szól az '50 focisztori 30-asoknak' című könyv, mert nosztalgiázni igenis jó, ha nem kizárólag a múltba révedés fonja életünk vezérfonalát és mert vannak olyan pillanatok, amiket időnként egész egyszerűen újra kell élni. Ezt adja meg három futballimádó blogger, a Facebookon "Jó estét! Jó szurkolást!" néven futó retróoldal kezelői és az ebből kinőtt podcast házigazdái, akik összegyűjtötték a korszak maradandó történeteit.

Banai Ádám, Bánkuty Tamás és Suchman Péter bevallottan szerelemprojektként tekint a 224 oldalas, low budget kiadásúnak mondható könyvre. Egyikük sem szakíró vagy szakember, mindannyian jókora öniróniával pötyögték le az emlékeiket és szenvedéllyel átitatott sorokban mesélik el, hogyan lehet férfi létükre más férfiakért rajongani.

Persze mindez nem igényel különösebb magyarázatot olyanoknak, akik húsz évvel ezelőtt számolták a napokat a Focivilág szerdai megjelenéséig, hogy megnézhessék végre, milyen összeállításban játszott hétvégén a Bordeaux, mert ők pontosan tudják, hogy Edgar Davids egy időben szemüvegben játszott zöldhályog miatt, Vincze Ottó páros lábbal szállt bele a zürichi reklámtáblába a Grasshoppersnek lőtt gólja után, a kutyasétáltatás közben is felhajtott gallérral közlekedő Eric Cantona pedig kungfurúgással terítette le az őt becsmérlő Crystal Palace-szurkolót.

Ilyen és ehhez hasonló sztorikat idéz fel a könyv, alkalmanként nyakon öntve a szerzők személyes történeteivel (sajnos nincs külön jelezve, melyik kié), legyen az a Szigeten megélt találkozás egy berlini sráccal, anyu fárasztása a siófoki strandon a '94-es svéd válogatott tagjainak felsorolásával, vagy egy haverokkal vívott örökké emlékezetes kispályás meccs. Ezeknél a pontoknál mindenki nyugodt szívvel tegye picit félre a könyvet és idézze fel saját emlékeit, amikor például egy ködös őszi délután úgy 1997 táján a salakpályán Luis Figónak képzelve magát Joci beadásából kilőtte a hosszú felső sarkot.

A könyv nem akar Wikipedia lenni, bár a focit hardcore szinten követőknek nem szolgál sok újdonsággal. Legjobb része a '90-es évek magyar futballját feldolgozó fejezete (a poénok leginkább itt ülnek), mert valamiért úgy tűnik, ezek az emlékek mintha kikoptak volna a memóriánkból. Talán azért, mert a tévében, a YouTube-on vagy egy nagyobb világverseny előtt többet foglalkozunk Zinédine Zidane 1998-as fináléban fejelt két góljával, mint a Tiszakécske FC-Eurobusszal vagy a csőd elől Amerikába menekült III. ker. TVE tulajdonosával.

Nem lehet viszont szó nélkül elmenni amellett, hogy a könyv élvezeti értéket lerontja a nevek következetlen vagy egyenesen hibás írása és akad jó néhány tárgyi tévedés is a szövegben, ám remélhetőleg ez nem veszi el a szerzők kedvét, amikor pár év múlva kijönnek a '100 focisztori 40-eseknek' című kiadással. Csak szerződtessenek legalább kölcsönbe, opcióval egy korrektort, hiszen a "világ sokkal jobb hely lenne, ha mindenki a '90-es évek focijával foglalkozna."

(Fotók: Getty Images, Jó estét! Jó szurkolást! Facebook-oldal - Varga Miklós)