A megfelelő felkészüléssel a maraton sem lehetetlen. Működő stratégiák, tippek a felkészülésre, és lelkifröccs.

Pedig 42 195 métert mindenki le tud futni, akinek nincs valami komolyabb szervi baja. Minden fejben dől el, szokták mondani az okosok. És bármilyen irritálóan is hangozzon ez a közhely – mint a közhelyek általában –, alapvetően igaz. Persze, ez azért nem azt jelenti, hogy holnap nekivághatunk, és lenyomhatjuk a maratont, mert akkor könnyen úgy járhatnánk, mint az a legendás Pheidippidész, aki a nyertes csata hírét vitte Marathonból Athénbe…

Bár egy barátom mesélt egy olyan kollégájáról, aki minden évben felkészülés nélkül egyszerűen lefutotta a maratont, majd másfél hétig mozdulni sem bírt. Ezt senkinek nem javasolnám!

Jelentsd be, kürtöld szét

Az első és egyik legfontosabb lépés maga az elhatározás. Hogy komolyan, teljes szívből eldöntsd: le fogod futni a maratont. Mese nincs. Ezt célszerű azonnal, minél szélesebb körben szertekürtölni. Erre kiváló platform a Facebook (vagy egy cikksorozat). Hiszen így már elég nagy blama, ha mégis kihátrálunk a dologból.

Az viszont nagyon pontosan fogalmazd meg magadnak, miért akarsz 42 kilométert szaladni valahol egy csomó hasonlóan lökött ember között! Ez a kérdés ugyanis gyakran felüti majd mocskos kis fejét, különösen borongós reggeleken, amikor fel kell húzni a futócipőt, és ki kell menni a hidegbe futni. És ha erre nincs jól megfogalmazott válaszod, akkor könnyen elbukhatsz!

Ha megengedhetek magamnak még egy közhelyet; „a millió mérföldes út is egy apró lépéssel kezdődik.” El kell kezdeni edzeni – lehetőleg egy megfelelő edzéstervvel –, és apránként növelni a távot. Emlékszem, milyen nagy távnak tűnt, amikor először futottam nyolc kilométert. Aztán szinte észre sem vettem, és már ugyanolyan könnyen ment 15, aztán 18, és szinte pikk-pakk meg volt a félmaratoni 21 km. Persze ehhez azért a fejünkön kívül az izmainkat, ízületeinket is edzenünk kell! Hiába van meg ugyanis a sziklaszilárd elhatározás, ha a lábaink egyszerűen bemondják az unalmast.

Ekkor érdemes elmenni egy félmaratoni versenyre. Megtapasztalni azt a fantasztikus hangulatot, ami egy versenyen van, azt az energiát, amit a szurkoló nézőktől kapunk, azt a mámort, amit a célbefutás okoz. Ezek elképesztően sokat segítenek. Nem véletlen, hogy az emberek inkább kifizetnek egy csomó nevezési díjat, csak hogy részt vehessenek egy versenyen. Holott azt a 42 kilométert ingyen le lehetne futni bárhol, bármikor.

Mennyi összesen két darab félmaraton?

Saját tapasztalatom az, hogy ilyenkor könnyű átesni a ló túloldalára, azt gondolva, hogy „ha ilyen jól ment a félmaraton, akkor már nem lehet olyan nagy cucc ez a maraton sem!” És az ego pr-ügynöksége rögtön el is kezdi olyan képsorokkal ámítani a futót, amin energikus szökkenésekkel ér a rajtba, meglepett arcú, rutinos versenyzőket maga mögött hagyva. Ezért rendkívül fontos, hogy a maraton előtt nagyjából három héttel lefussunk harminc kilométert.

Akkor aztán rájövünk, miért mondják, hogy egy maraton nem két félmaraton! A zöldfülű futó arca azonnal rendes méretére, sőt valamivel kisebbre redukálódik, és inkább azon kezd el tanakodni magában, miként is fog még rátolni tizenkét egész kilométert arra a harmincra! De, ahogy egyik bölcs edzőm, Markocsán Sanyi megmondta: „– Az a harminc már benne lesz a lábadban”. És tényleg!

Küldetés indul!

Április 14-én arra készülök, hogy ismét lefutom a maratoni távot, ezúttal Bécsben. A versenyig tartó időszakban a Player virtuális hasábjain beszámolok felkészülésemről, közben kipróbálok futást segítő alkalmazásokat, stratégiákat, táplálkozási és edzésmódszereket, a legmenőbb futócipőket és más kiegészítőket.

Praktikus tanácsok

A Nagy Verseny előtti napokban már ne fuss túl sokat! Pihenj, egyél sok szénhidrátot! Állítsd össze a tökéletes zenelistát! Fogalmazd meg, mit szeretnél érezni a célban, és amilyen gyakran csak lehet, vizualizáld ezt a pillanatot! Új dolgokat a versenyen már ne próbálj ki! Minden felszerelésed legyen bejáratott – különösen a cipőd! Győződj meg róla, hogy mindened kényelmes, nem nyom sehol (majd úgy is fog a végére)! Felfokozott nyugalomban várd a nagy napot!

A maratonnal kapcsolatban szinte mindig szóba kerül a fal fogalma. Pedig olyan, hogy fal, nincsen! Erre Balassa Levente sportpszichológus hívta fel a figyelmünk. Azt tanácsolta, hogy ne falként gondoljunk rá, inkább egy nagy – és elég súlyos – kapuként, amin be kell nyitnunk. Na, ilyen kapuból azért akad egy–kettő! Szintén tőle származik az a tanács is, hogy soha ne úgy biztassuk magunkat, hogy „nem vagyok fáradt.” Ugyanis a tudatalatti nem ismeri a tagadást, így az irányítóközpontban ülő manócska ebből csak azt fogja érteni: „… fáradt vagyok.” Ezért az önszuggesztiónak inkább olyan formáit válasszuk, mint „Jól érzem magam.” „Tele vagyok energiával.” És ami nálam a legjobban bejött: „Egy kibaszott futógép vagyok!”

Fuss és pihenj!

Idővel arra is rájön az ember, hogy futás közben is lehet pihenni. Azt szoktam mondani, hogy „belepihenek a futásba.” Azaz felveszek egy olyan laza tempót, ami a lehető legkevesebb energiát igényli.

De ha mégis úgy érzed, nagyon elfáradtál, inkább sétálj bele néha. De akkor sincs katasztrófa, ha megállsz egy picit. Az egyik kedves futótársammal még az is előfordult, hogy húsz percet szunyókált, aztán újult erővel vetette bele magát a versenybe, és végül még így is egész jó időt futott.

Ne mérd magad másokhoz! Ne foglalkozz azzal, hogy egy hetven körüli néni vagy egy lila koalának öltözött őrült úgy szalad el melletted, mintha állnál! Ebben a sportban épp az a csodálatos, hogy csak magadhoz kell mérned a teljesítményed. A cél maga az út. Aki ezt teljesíti, nyer.

Fókuszálj a pillanatra!

Viszont soha, de soha ne gondolj  arra, hogy mennyi van még hátra! Ha elkezdesz ezen kattogni, akkor vége. A hosszútávfutás egyik legnagyobb tanítása az, hogy megtanít a jelenre összpontosítani. Csak ez a pillanat létezik, csak ez számít; hogy itt vagy, hogy futsz. Engedd elmenni melletted a terhes gondolatokat és a fájdalmat! Ne próbáld elfojtani, az úgy sem fog menni! Egyszerűen hagyd elsuhanni! Figyeld a légzésed, a mozgásod, a zenéd, a körülötted zajló eseményeket, a tájat, a szurkolókat. És ha ezt jól csinálod, meg fogod tapasztalni azt, amikor egyszerűen csak utas vagy a saját testedben. Mint egy hosszú, kellemes autóúton, amikor a gondolataidba mélyedve bámulsz az ablak mellett elsuhanó világra.

És elkezded élvezni, amit csinálsz. Mert ez a legfontosabb: hogy élvezd!

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Élőben nézheted Marozsán Fábián negyeddöntős meccsét

Guardiolának van miért aggódnia a szezon egyik legfontosabb meccse előtt

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés