Irigyeljük a német foci problémáit, de attól még vannak. Vagy megőrzik a kultúrájukat, vagy versenyképesek maradnak, de a kettő együtt nem fog menni.
Eddig a címvédő német válogatott kiesése a vb legnagyobb meglepetése. Joachim Löw csapata egyetlen meccsen sem volt magabiztos, az egyetlen győzelmét is vért izzadva gyűjtötte be a svédek ellen, aztán az utolsó csoportkörben kilátástalan játékkal kikapott Dél-Koreától.
A most következő okfejtés nem utólagos okoskodás, ugyanis a Guardian
a vb előtt közölt egy érdekes körképet a német foci hátországáról.
Semmi szenzációhajhászás nem volt a cikkben, szinte elnézést kértek, amiért pesszimista hangokat is megütnek, és azt mondták, a válogatott egy külön világ, amit a problémák nem érintenek – legalábbis egyelőre, rövidtávon. Ilyen szempontból irreleváns is lehetne a dolgozat, mégis nagyon érdekes a jelenlegi helyzetben.
Igen, tudom, elfogadnánk mi a német foci problémáit, de ott a mérce a szűk világelit, így nézve pedig még a sokat csodált németeknek is vannak bajaik.
Méghozzá nehezen megváltoztatható bajaik, mert ezek a kulturális hátterükből adódnak, amit nem lehet (és nem is érdemes) csak úgy felülírni.
A válogatott zsinórban nyolc nagy tornán jutott legalább az elődöntőig, ami még sosem fordult elő, sokan most is esélyesnek tartották a címvédésre. Múlt nyáron Löw csapata megnyerte a Konföderációs Kupát, méghozzá olyan kulcsemberek nélkül, mint Neuer, Hummels, Özil és Müller. A vb előtt tehát úgy tűnt, minden rendben.
Azonban két korábbi válogatott játékos, Lars Ricken és Thomas Hitzlsperger, valamint a 11Freunde szakírója, Uli Hesse azt állította, „súlyos, komplikált beszélgetések” zajlanak a német fociban.
„Fantasztikus munkát végeztünk az elmúlt 15 évben, de ismét keresztúthoz érkeztünk”
– mondta az 52-szeres válogatott Hitzlsperger. Azt mondta, a Bundesliga helyzete nagyon aggasztó, az utánpótlás pedig nehezen tart lépést az angol és francia klubok képzésével.
Kezdjük az előbbivel. A Stuttgart utánpótlás-akadémiáját vezető Hitzlsperger azt mondja, „valóban csodálatos stadionjaink vannak, telt házas meccseink, a szurkolóknak sokkal több a beleszólások a klub ügyeibe, mint Angliában, és alacsonyak a jegyárak.
De mindenki tudja, hogy a Bayern München lesz a bajnok.”
Hesse szerint a Bundesliga unalmassá vált, összesen három csapat játszik támadófocit: a Bayern, a Dortmund és a Leipzig. „Pep Guardiola 2013-as érkezése után a Bayern fölénye tovább nőtt, a többiek pedig kénytelenek voltak egészen mélyen visszaállni – állítja Hesse. – Ez lett a meghatározó gondolkodásmód, a Bayern által elszórt morzsákat szinte mindenki masszív védekezésből indított kontrákkal akarja felcsipegetni.”
A megoldás egyáltalán nem egyszerű, ugyanis a kluboknak több bevétel kellene, hogy felvehessék a versenyt a Bayernnel, ehhez viszont fel kellene adniuk a kultúrájukat.
Például a Dortmund-drukkerek hevesen tiltakoztak a tradíciókba egyáltalán nem illeszkedő hétfő esti meccsek ellen, és valóban, egy hétfői, Augsburg elleni meccs hozta a szezon legalacsonyabb nézőszámát Dortmundban (a szokásos 80 ezer feletti létszám helyett csak 54 300-an voltak a stadionban).
A nagyobb tévés bevételt jelentő hétfő esti meccsek a foci elüzletiesedését, és a szurkolók mellőzését jelentik. Pontosan ugyanez a helyzet a jegyárak emelésével. Viszont a Bundesliga sem lehet egyszerre szurkolóbarát ÉS nemzetközileg is versenyképes.
„Mindenki kötéltáncot jár
– fogalmaz Hesse. – A legtöbb szurkoló megtartaná a híres 50+1 szabályt (a többségi tulajdonnak a klub kezében kell maradnia), de az lassan erodálódik.”
A nagy kérdés: a szurkolók akkor is őriznék a német tradíciókat, ha ezzel lemondanak az európai sikerekről? Természetesen többféle tábor létezik, de a többség tartaná a hagyományokat, vállalva a nemzetközi sikertelenséget is. Mások fordítva gondolják, megint mások már hátat fordítottak a Bundesligának.
Hasonló az utánpótlás-nevelés dilemmája is.
Ricken, a dortmundi akadémia vezetője az angliai tanulmányútján úgy látta, a riválisok erősebbek náluk, és ezen sem olyan egyszerű változtatni. A német fiatalok napirendje sokkal szigorúbb, csak napi egy edzést enged, és 18 éves korig kötelező tanulni, míg Angliában 16 év a határ, ezért „onnantól intenzívebben edzenek, és pihenni is több idejük jut”.
⚽️ Excited #soccer school kids meet @BVB's Emma, @nurisahin, #Sokratis and Lars #Ricken. #asiatour pic.twitter.com/C91BeJckym
— Evonik (@Evonik) 2017. július 16.
Ám Ricken szerint a németek nem akarnak változtatni, az oktatás marad a legfontosabb, mert csak kevés akadémistából lesz végül profi focista.
„Egyébként is: aki iskolázottabb, végül jobb játékos is lesz.”
Tavaly Anglia U20-as és U17-es válogatottja világbajnok, az U19-es csapata pedig Európa-bajnok lett. A németek megnyerték az U21-es Eb-t, ám Ricken úgy érzi, ezzel együtt fejlődniük kell.
A stuttgarti akadémián egy időre mentesítik az edzések alól, akinek nem megy elég jól a tanulás, továbbá rendszeresen beszélnek a játékosok szüleivel, és igyekeznek őket visszafogni, hogy egyelőre ne a nagy stadionokról álmodozzanak. A fiatalok képzése ismét jóval komolyabb kérdéskör annál, minthogy egyetlen csettintéssel megváltoztassák.
A német foci identitását tehát úgy kellene megőrizni, hogy közben versenyképes maradhasson a legmagasabb szinten is. Nem egyszerű feladvány, ezt a két akadémia-vezető, és a szakíró is elismerte.
Egyetlen dologban viszont mind tévedtek:
hogy ettől még a válogatott nagyon messzire jut majd a vébén, mert a csapat bivalyerős, alaposan felkészült, és a játékosok a legjobb korban vannak.