Valóban minden idők talán leghíresebb futása és győzelme volt az 1988-as szöuli százas finálé. És minden idők leghíresebb doppingolója volt Ben Johnson, egészen mostanáig (már Lance Armstrong az, aki tavaly kegyetlenül lekörözte doppingügyben). Persze tegyük a kezünket a szívünkre: nem lepődtünk meg a bejelentésen, hogy stanozololt, tehát anabolikus szteroidot találtak Ben szervezetében, és ugrott az aranya. Meg a pályafutása.

A csupaizom futó ugyanis úgy hagyta állva a valaha volt egyik legjobb atlétát, a világ legszebben futó sprinterét, Carl Lewist, mintha a Player szerkesztőségének házibajnokságán indult volna. Pedig négy évvel korábban, Los Angelesben a kilencszeres olimpiai bajnok Lewis még simán verte, a kanadai 10.22-vel lett harmadik. Másrészről meg csak rá kellett nézni Johnson úrra: olyan volt a szeme, mintha két napig konstans szívott volna a legjobb fajta jamaicai cuccból egy három négyzetméteres, ablak nélküli sufniban.

De maga a döntő valóban emlékezetes, elképesztő világcsúcsot futott Ben Johnson, aki így is legenda lett. Még ha az arany végül Lewishoz is vándorolt. Megboldogult Gyulai István remek közvetítése is emelte az est fényét, a mindig decens úr is majd kiugrott a bőréből a 9.79-es eredményt látva.

(Fotó: Europress/Getty)