Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Álmainkban a Valentin-napi esték hegedűszóval kísért gyertyafényes vacsorákról, párás fürdőszobatükörre pingált szerelmes üzenetekről, párna alá rejtett rózsaszín szíves meglepetésekről szólnak. Ha a tisztelt olvasó képernyőjét nem nyálazta össze az előbbi mondat, akkor egy finoman szólva más jellegű Bálint-napi programról olvashat alant.

A sportpróbák során a legmeglepőbb felütéssel eddig a falmászás indult („Van falmester, csak kiment tejért”), de Kovács Mátyás személyi edzőnek sikerült ennél sokkolóbb mondattal nyitnia a bemutatkozást követő  „mire számíthatok?” kérdésre adott válaszával:  „Nagyon nehéz lesz és teljesíthetetlen” – ezzel a szemöldök-összeráncoló útravalóval léptünk be a kispesti Megafitness edzőtermébe a másfél órás cross training foglalkozásra.

Fokozva a fokozhatatlant a tréner később tudtunkra adja, hogy az eddigi rekord (a bemelegítést nem számítva) másfél perc, vagyis ennyi idő után adta fel egy delikvens. Amennyiben ez még mindig nem lenne elég elrettentő, a meglehetősen vegyes összetételű húszfős csoport egyik tagja közli, hogy kiváló időzítéssel sikerült a heti edzések közül a legdurvább, csütörtöki időpontot kiválasztanunk. Majd kérdezte, megírtam-e már a cikket, mert a tréning befejeztével semmire nem lesz energiám. Na, akkor ezen kedvcsinálók után kezdjük el a bemelegítést... Zenére, méghozzá nem is akármilyenre: mintha egy háborúba induló hadsereg felkészülésének kellős közepén találtuk volna magunkat, olyan a hangulata.

Mátyás üdvözlőbeszéde általános derültséget vált ki, amikor benyögi, hogy a szerelmesek napja tiszteletére úgy állította össze az edzéstervet, hogy az  érzelmeket fog kiváltani belőlünk – gyanítom, kevesen kérik el a kilencven perc leteltével a telefonszámát.

Mi a cross tranining?

A cross training rendkívül intenzív mozgásforma. Nincs levédve, nincs szabályrendszere, profi sportolók használják kiegészítő sportágként. Egy normál edzés általában hatvan perc, ami nettó 35-öt jelent, a többi a pihenéssel, feladatok ismertetésével, nyújtással, pakolással telik.

Kellemesen fárasztó első tíz perc után próbáljuk a hozzám hasonlóan először ide betévedő Rékával memorizálni a tanácsokat (lehet nyugodtan könnyíteni!), valamint a ránk váró hatkörös kiképzés feladatait. Négyfős csoportokat alakítunk ki, hat helyszínen rotálódva csináljuk a különböző izomcsoportokat megdolgoztató gyakorlatokat.

Első állomás

Egy súlyzórúd egyik végére tetszőleges darabszámú tárcsát kell pakolni (három darab ötkilósat választok, hisz mégis csak három csaj áll mellettem), a másik végét betámasztani, majd jobb és bal kézzel a sípszóig tartó 30 másodpercnyi idő alatt tíz másodperces pihenőket beiktatva oldalra fordulni vele. Ekkor még nem sejtettem, hogy a hátralévő megpróbáltatások közül ez egy lágy tavaszi szellő simogatásának felel meg a többihez képest.

Szekeres Anikó, a másik szakember, vagy ahogy Mátyás nevezte, a jó zsaru (nyilván ő a rossz) találmányának köszönhetően a helyszíncserék között nem ám pihenéssel és trécseléssel töltjük az időt, hanem az úgynevezett közös gyakorlatokkal. Mindannyian ugyanazt végezzük: van köztük négyütemű fekvőtámasz, guggolás, szökdelés, alkaros fekvés és egy cicaháthoz hasonló nyújtás – fejenként nagyjából fél percig.

Személyre szabott

Kezdőknek heti két alkalom ajánlott. Egy fitneszterembe szóló napijegyért lehet részt venni az órán. „Járnak ide gerinc- és térdproblémások is, ezért mindenki személyre szabott feladatokat kap. Ha valakin úgy látjuk, hogy valamit nem tud végrehajtani, azt természetesen nem erőltetjük, hanem a hozzá jobban passzoló gyakorlatokkal helyettesítjük. A legtöbb újonc egyébként sokadik alkalomra brutális változásokon megy át. Nem feltétlenül fizikaira gondolok, hanem hozzáállásra, technikára. Ja, és a lányok sokkal kitartóbbak” – mesélte Mátyás.

Második állomás

Gumikötélre állunk és a markolatát fogva a bicepszeinket kínozzuk a második etapban. Az első kettő gond nélkül lemegy, a harmadiknál látszik az óriástükörben, hogy durran a karom, höhö, ez tök menő, van értelme csinálni, megjön az önbizalmam, de az ötödik sorozatra el is száll az erőmmel együtt, és akkor még mindig van egy kör. Plusz a közös gyakorlat a végén. Kezdek eléggé fáradni, és szúrós szemmel nézni Rékára, mégis miféle bűnt követtem el ellene, amiért ide hozott?!

Harmadik állomás

Az óriás fittballal nem kerülünk egy hullámhosszra, mert hiába próbálok rajta maradni, kétszer is legurulok róla, így Anikó javaslatára inkább oldalt fekve csinálok emeléseket – ameddig bírom. Nem sokáig, Anikó érkezik is a szőlőcukorral, mert eléggé sápadtnak tűnök. Sebaj, jön a közös gyakorlat, az majd felvidít! A fekvőtámaszok során sós ízű folyadék csöpög az arcomon át a számig, először azt hittem, könnyezek a fáradtságtól, de nyugalom, ezek csak verejtékcseppek.

Edzői szabadság

Mátyás szerint egy cross training-edző meglehetősen nagy szabadságot élvez, olyan programot állít össze, amilyet akar. Jelzésértékű, hogy ő egyéves edzői pályafutása alatt eddig hat füzetet írt tele tréningvariációkkal, és mindegyik feladatsort csak egyszer használta fel.

Negyedik állomás

Talán a leglátványosabb kellék jön. Falba épített flex segítségével evezésszerű húzódzkodós mozdulatokat kell produkálnunk, természetesen hat sorozatot, harminc másodpercig, kis pihenőkkel. Úgy a feléig még mókás és érdekes, azt követően érkezik a szenvedés oldalról jövő fájdalmak formájában. Tikkasztó állapotban vonaglunk a törölközőhöz és a vízhez, mindkettő életmentőként funkcionál – na meddig? A közös gyakorlatig. Ciki vagy sem, kénytelen vagyok könnyíteni és néhány feladatot elcsalni, mert egész egyszerűen nem megy. Furcsa, de a legnehezebb az alkaros sima fekvés, öt másodpercnél tovább nem bírom tartani magam és leteszem az egyik térdem. Ez van. Meg gerincferdülés, ha még nem említettem volna.

Miért szívassam magam önszántamból?

„Azért, mert a cross training minden létező kondicionális képességet fejleszt. Az otthon vagy munkában ért stresszhatásokat itt ki tudja tombolni az ember, és egy idő után drogként képes fanatizálni. Igazi közösség és csapatszellem alakul ki, ha kicsit durván akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, együtt jönnek meghalni ide a résztvevők. Az edzővel együtt.

Ötödik állomás

A step-padokon – vagy miken – kell páros lábbal ugrálni oda-vissza. A vagányak hármat vagy négyet is egymásra pakolhatnak, nekem simán elég lesz kettő. Nagyjából három kanyarig különösebb erőlködés nélkül szökkenek, mint a szarvas, aztán a változatosság kedvéért begörcsöl a vádlim. Kis nyújtással próbálom rendbe szedni magam, mert nem akarok megint ellógni egy–egy penzumot. Végül sikerül teljesíteni úgy, hogy nagyobb szüneteket tartok az akadályok között.

Az emberi szervezet véges mennyiségű glükózt képes tárolni, amit egy ilyen edzés igen hamar eltűntet, vagyis a legedzettebb sportoló is kb. 40 perc után eléri a holtpontot és kinyiffan.

Ha választani kellene, hogy csináljak végig még egy közös gyakorlatot, vagy Juventus-szurkoló legyek, isten bizony egy pillanatra elbizonytalanodom. De nem gagyizhatok, úgyhogy nekiveselkedek összeszorított fogakkal és izzadságtól tocsogó kifacsart képpel a munkának, miközben Haddaway gigaslágere szól. A What is love? helyett inkább a What is hate? című dallal tudnék most azonosulni, ha létezne  ilyen.

Hatodik állomás

A végső. Ezt se hittem volna egy órával ezelőtt. A feladat egyszerű: guggolás súlyzókkal. Anikónak mondom, hogy a hátam nem fogja sokáig bírni, ő csak mosolyog, hogy akkor majd leveszünk két–három tárcsát a rúdról később. Azt nyilván nem engedem, nehogy már rajta legyen a képeken, hogy az enyémen egy van, a lányokén meg több, inkább szenvedek. Két körig. Utána a saját érdekemben muszáj egy–egy tárcsával folytatnom, de ekkor beugrik a zseniális ötlet, hogy a fotós majd Photoshoppal oda szerkeszt még kettőt az utómunkálatok során.

Értékelés

  • Sportélmény: 10/10
  • Veszélyességi faktor: 0/10
  • Élvezhetőség: 7/10
  • Ár-érték arány: 10/10
  • Szórakoztatási ráta: 6/10

Az utolsó közös gyakorlatot enyhén szólva egy darab porcikám se kívánja, már az említésétől rosszul vagyok. Nem is sikerül teljesíteni rendesen. A végére eltunyulok, mint egy lusta rozmár, de rám szólnak, hogy ébresztő, levezető nyújtás következik. Olyan pózokban csináljuk, amikről eddig nem is hallottam, persze a hátproblémák miatt nagy részét szabálytalanul végzem. Bocs, de ha akarnám, se tudnám az ülve kinyújtott lábam végét megfogni.

Közös taps zárja az estét, mind a húszan életben vagyunk. Mielőtt megveregetném a saját vállam, Mátyástól megtudom, hogy a mai adagot valójában nyugdíjasokkal szokta végeztetni. Valentin-nap van, nem április elseje, ne szórakozzon velem, de a tekintetére pillantva hamar felfogom, nem viccelt.

Kiknek ajánlja Anikó?

„Mindenkinek, aki szeret küzdeni és egy kicsit nosztalgiázni. Utóbbira a magyarázat: akadnak olyan gyakorlati elemek, amelyeket utoljára általános iskolában vagy gimnáziumban csináltunk, s ez megmosolyogtatja az embereket. Valamennyi óra filozófiai értelemmel bír, ma az volt a fontos, hogy főként saját testsúlyunkat felhasználva intenzíven erősítsünk és fejlesszük az állóképességünket.”

Jelentem, sikerült.

(Fotó: Pálfi Balázs)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.