Már régóta kíváncsiak voltunk, hogy milyen lehet ez a fura kinézetű sport, úgyhogy a téli olimpiától is felbuzdulva teszteltük.
A megfogalmazás nem véletlen, ugyanis hazánk egyetlen curlingpályájához eljutni felér egy villamosos El Caminóval: a Móricz Zsigmond Körtéren a 41-esre pattanva hozzávetőleg 319 megállót zötyögve érkeztem meg a vadregényes Susulyka utcába.
A curling kapcsán az átlag tévés szörföző első kérdése a „mit és miért söpörnek olyan veszettül?” szokott lenni, a sportokkal nagyjából képben lévők Béres Alexandra felől érdeklődnek. Férfiszempontból nézve sajnálatos hír, hogy az egykori fitneszkirálynő nem tette tiszteletét a Kamaraerdei Curling Klub nyílt napján, de csinos jégtekéző lányokból így sem volt hiány.
Mi ez?
A játékot két csapat játssza, mindkettő nyolc-nyolc követ csúsztathat a jégpályán egy kijelölt kör alakú mezőbe. Az a csapat nyer, amelynek kövei a legközelebb esnek a kijelölt kör (ház) középpontjához.
A pálya általában fedett, készítéséhez desztillált vizet használnak. Felülete enyhén érdes, piciny, domború kiemelkedések vannak rajta. Ennek oka az, hogy a teljesen sima jégen túlságosan tapadna a kő, és irányítása is nehézkesebb lenne. A kis dudorokat úgy érik el, hogy a játék előtt és az ötödik end után kézi permetezőből langyos desztillált vízködöt permeteznek a felületére.
Egy mérkőzés tíz endből (magyarul nevezhető játékmenetnek) állhat. Egy end nyolc-nyolc kő csúsztatásából áll. Az end győztese az a csapat, amelynek köve(i) a célterület középpontjához a legközelebb van(nak) az end végén. A csapat annyi pontot kap, ahány kő van közelebb a középponthoz, mint az ellenfél legközelebbi köve.
Kilencen választottuk vasárnap délutáni programunknak a kövek csúsztatását. A társaságnak nagyjából a fele életében először jár ilyen helyen, ezért Bodor Gábor (a jégmester!) jóvoltából rövid eligazítást kapunk a sportág történetéről, szabályairól és nem utolsósorban a baleset-megelőzésről. Kiderül például, hogy a felület négy-ötször jobban csúszik, mint a hagyományos műjég, a pálya 2005-ben épült, és ide járnak a környező országok (Románia, Horvátország) saját nemzeti bajnokságukat lebonyolítani.
Történet
A játék eredete nem egyértelmű. Bár Skóciában nemzeti sportnak tartják, valószínűbb, hogy Hollandia a hazája. A még nem a mai szabályok szerinti játékot közel 450 éve már játszották Németalföldön. Az első hivatalos curlingklubot 1838-ban alapították Edinburgh-ban. Neve eredetileg Grand Caledonian Curling Club volt, de 1843-ban Royal Caledonian Curling Clubra változtatták, s végül ez vált a sportág nemzetközi irányító szervezetévé. A sportág 1807-ben jutott el Kanadába, ahol nagyon hamar hallatlan népszerűségre tett szert, még abban az évben klubot alapítottak. A curling 1924-ben, Chamonix-ben mutatkozott be a téli olimpiai játékokon, első győztese a brit férficsapat volt. Ezt követően hosszú szünet után az 1998-as naganói téli olimpián rendezték meg újra (immár a nők számára is), és azóta folyamatosan része a téli olimpiai játékok műsorának.
Adnak mindjárt segédeszközöket, köztük azt a bizonyos seprűt, úgyhogy nem csigázom tovább a kíváncsi olvasót: azért kell a minden házimunka alapjául szolgáló tisztítószerszámot maximális erőnket bevetve működtetni, hogy szükség esetén akár három–négy méterrel meghosszabbítsuk a kő útját (a jégen keletkező vízbuborékokat olvasztjuk meg vele). Na, tessék!
Jobbkezesek a bal lábukra választanak különböző síkosságú ún. csúszótalpat, amivel az első lépések kicsit nehezek és egyáltalán nem veszélytelenek. Két csoportra osztanak minket, én a Mercz Dóra irányította kvartettbe kerülök és legnagyobb örömömre valamennyi bemelegítő/rávezető gyakorlatot nekem kell prezentálnom, többek között az ő kecsesen rollerező mozgásának utánzását is. Miután viszonylag stabilan megtanulunk közlekedni a jégen, és imitáljuk a klasszikus curlinges mozdulatokat, újra seprűnyélre pattanunk – egymással szemben állva oda-vissza végigsöpörjük a 45 méter hosszú pályát. Fontos tudnivaló, hogy ezt a mozdulatsort csúszótalp nélkül végezzük, különben ha még létezne a Csíííz! című kandikamerás műsor, egy egész adást megtöltenénk vele.
Csak a curling
Mercz Dóra – aki civilben egy utazási irodában dolgozik – négy éve műveli a sportágat, a kisvárosi tanítónénik türelmével és kedvességével áll valamennyi alkalmi nebulójához.
– Honnan jött a curling iránti szerelem?
– A televízióból, méghozzá első látásra. Képes voltam éjszakákig nézni a közvetítéseket, ami odáig fajult, hogy édesanyám egyik kollégájának közbenjárására elmentem egy nyílt edzésre, melyen rajtam kívül az égvilágon senki nem vett részt… Néhány alkalmat követően egy A ligás fiúcsapatban találtam magam, vagyis rögtön a mélyvízbe dobtak. Később le is igazoltak, mára pedig az egyre több női érdeklődőnek köszönhetően saját lánycsapatom lett.
– Mennyi időt töltesz a jégen?
– Hivatalosan heti egy edzésem van, ami este fél nyolctól fél tízig tart, illetve önszorgalomból egyéni foglalkozásokon is részt veszek. Legjobb eredményem az országos bajnoki negyedik hely, továbbá egy debreceni nemzetközi versenyen (ahol a jégmesterek alkalmi pályát építettek) hatodikok lettünk. Távolabbi célom az országos bajnoki cím.
– Ha épp nem jégtekézel, milyen más sportokat űzöl?
– Csak a curlinget!
A csarnokban egyébként meglepő módon hideg van, ám az intenzív mozgásformáknak köszönhetően hamar izzadni kezdünk. Végre közelebbi kapcsolatba kerülünk az egyenként húsz kilót nyomó, 200 ezer forintot érő kövekkel: rájuk támaszkodva az atlétikai pályákon látható rajtgéphez hasonló szerkezet segítségével kicsúszásokat és forgatásokat végzünk. Kisvártatva újra előkerül a boszorkányok első számú szállítójárműve, így hát minden adott ahhoz, hogy a tévében látott mozdulatokat és eszközöket egyesítve lekopírozzuk a nagyok mutatványait.
Elsőként természetesen én parádézhatok; rajtgépbe beállok, csúszótalpmentes lábam abba az irányba néz, ahová Dóra mutatja, hogy hová kell(ene) eljuttatnom a követ, seprű hónom alá szakszerűen betéve, cél megállapítva, lendületvétel, és… a kő mindenki meglepetésére egészen a házig száguld, mi több, kiváló helyen parkírozik le – második kísérletem alkalmával. Az első próbálkozást borítsa inkább jótékony homály.
Nagyon sokat gyakorolunk, mindenki másféle hibákat vét. Van, aki nem vesz elég lendületet, van, aki túl sok lendületet vesz, egyesek (én) a kőre támaszkodnak a seprű helyett, és/vagy nem terhelik teljes testsúlyukat a csúszótalpra (én), illetve kinyújtott lábfejük nem spiccben van a jégen tartva (na vajon ki?)
Jól jön a kis szünet a melegedőben, ahol kisorsoljuk, ki melyik csapatba kerülve fog játszani. A jégmester a látottak alapján kijelöli a sárga és kék csapatok skipjeit. Elvileg ők a legjobb játékosok, afféle kapitányok, akik jutalmul megússzák a söprögetés izomlázgerjesztő feladatait, cserébe ők mondják meg a taktikát a társaknak, például milyen irányba és hová juttassák el a követ, valamint ők löknek utoljára. Másodiknak következem majd, illetve Gábor javaslatára én leszek az alkalmi skip, amikor első számú emberünk a saját kövének házba csúsztatásával lesz elfoglalva.
Hol játszhatok?
Itthon rendszeres jelleggel kizárólag a Kamaraerdei Curling Clubban. Előzetes bejelentkezés alapján lehet nyílt edzéseken részt venni például, a nagyjából három és fél órás foglalkozások ára 3500 Ft/fő (ifiknek ingyenes). Javasolt ruházat: többrétegű, sportos, kényelmes szerelés (ne farmer), illetve tisztára mosott talpú sportcipő. A többi szükséges eszközt a klub biztosítja. Tavasszal céges amatőr kupákat szerveznek, valamint csapatépítő jelleggel várnak különböző munkahelyi társaságokat, hisz ebből a szempontból is kiváló időtöltés a curling. További információ itt.
Bár a Eurosport aligha jelentkezik be a magyarországi amatőr curlingesek közvetítései jogaiért első mérkőzésünket látva, a lehetőségekhez képest izgalmas meccset játszunk. Az első endet bukjuk, a másodikat úgy nyerjük meg, hogy egyedül az én kövem jut be a házba, a harmadiknál többek között egy trükkös, vagy inkább szemtelen dezinformátornak hála (aki bekiabált egy „söpörj!” utasítást az épp irányításom alatt álló csapattársamnak, holott én egy szót sem szóltam, de hát összeszokottság hiányában nem tudták megkülönböztetni a hangunkat) elveszítjük, a negyediket nagy fölénnyel nyerjük, az ötödik, döntőnek kinevezettben pedig 17 centivel kapunk ki – ennyivel volt közelebb az ellen köve a piros körhöz…
Ki a curling Dzsudzsák Balázsa?
A vájt fülű sportrajongó sem biztos, hogy meg tudná mondani, kik napjaink legjobb curlingesei. Dóra igen.
– A hazai játékosok közül talán Béres Alexandra a legismertebb, aki egyébként nagyon kedves és közvetlen. Ő a női válogatottban is szerepelt, jó játékos. Ahol tudta, mindig szívesen népszerűsítette a curlinget. Szakmai szemmel pedig a világbajnok vegyes párost (Kiss Zsolt és Palancsa Dorottya) emelném ki. Tavaly, a győzelmük után kereskedelmi csatornák is csináltak velük egy-egy riportot reggeli műsorokban, illetve a sportcsatornák különböző műsoraiban is szerepeltek.
Külföldiek közül a legismertebb talán a norvég férfi csapat, ők egyébként a személyes kedvenceim is. Nagyon színes, nagyon mintás nadrágban játszanak, ami azért érdekes, mert külön rajongói oldalt csináltak a Facebookon a nadrágoknak... A női mezőnyben Jennifer Jones a legnagyobb sztár, régóta játszik, kanadai, ezért ott nagyobb figyelmet is kap. Európában a skót Eve Muirhead az egyik legfiatalabb skip, ők tavaly vb-t nyertek, ügyesek, fiatalok. A svéd női gárda pedig az aktuális Európa-bajnok, befejező játékosuk, Maria Pritz szinte hibátlanul játszik.
A nap végén félig-meddig poénból felteszem Dórának a félig-meddig komoly kérdésemet, amit már régóta fel akarok egy autentikus személynek. Baráti társaságban többször előkerülő témáról van szó, lényege: ha most, 33 évesen a semmiből elkezdenék egy olimpiai sportágat, melyikben lenne a legnagyobb esélyem kijutni?
Nyilván a 110 méteres gátfutás, vagy a 200 pillangó kiküldetési szintjét folyamatos doppingolással sem érném el, és gyaníthatóan a félnehézsúly hazai legjobbjait sem gyalulnám bele a szorítóba, ezért voltam kíváncsi, hogyan látja Dóra mindezt a curlingre levetítve, pláne, miután érkezésemkor azzal fogadtak, hogy csak abban az esetben kapok szekrénykulcsot az öltözőben, ha válogatott játékos vagyok...
Értékelés
Veszélyességi faktor: 6/10
Élvezhetőség: 8/10
Ár-érték arány: 7/10
Szórakoztatási ráta: 8/10
Sportélmény: 7/10
„Ha a nulláról kezded, és találsz egy csapatot, a B ligából nem árt feljutni az A-ba a velük. Következő lépés a világbajnokság lehet, ahol ha pontot szerzel, már ott is lehetsz az olimpián. Követendő példának itt van a magyar bajnok vegyespárosunk, akik alig néhány éve kezdték és már világbajnokságot nyertek….”
Jim Carrey-t idézve a Dumb és Dumber-ből tehát: „Van esélyem!”
(Fotók: Tóth István)