Sokan vannak, akik azért nem futnak, mert valamijük fáj, megsérült, vagy félnek attól, hogy meg fog. A megfelelő intézkedésekkel minimálisra csökkenthető a kockázat.

Nem árt az óvatosság!

Ha futás közben valamilyen a tartós fájdalom jelentkezik, pihenjünk néhány napot, lazítsunk minél többet. Tegyünk fel egy fáslit vagy szorítót a fájdalmas pontra, esetleg menjünk el gyógyfürdőbe.  A legtöbb futós sérülést ugyanis a túledzés okozza. Viszont SOHA ne eddzünk rá a sérülésre! Egy barátom és magam is jártam úgy, hogy csúnyán kiment a bokám egy erdei futás közben, de annyira be voltam melegedve, hogy rövid idő után folytattam a futást. Ennek aztán elég csúnya és elhúzódó következményei lettek.

Ha a panaszok a pihentetés után sem szűnnek meg, mindenképpen keressünk fel egy specialistát, hogy idejében kiderüljön, mi a gond, és mi a teendő. Meglepő módon a leggyakrabban egészen banális dolgok okozzák a problémát: rossz cipő, gyenge tartóizmok, rosszul rögzült mozgás.

Cipőnk esetében próbáljunk ki néhány másikat, vagy menjünk a Spuriba, ahol feltérképezik a lábunkat, és kifejezetten arra ajánlanak cipőt. Gond lehet a rossz minőségű zoknikkal is. A futózokninak az a lényege, hogy egy speciális műszálas anyagból készülnek, ami elszállítja a bőrünktől a nedvességet, így nem törik fel olyan könnyen a bőr a lábfejünkön.

A rossz mozgás is gond

A rossz mozgástechnika átalakítása már valamivel nehezebb feladat. Egyik kedvenc, futás közbeni időtöltésem a Szigeten – a formás női hátsók mustrálása után – a futók mozgásának megfigyelése. Nincs két egyforma. Van, aki szökdécselve fut, van, aki görnyedten, van, aki merev háttal, lógó karral, hadonászó mozdulatokkal, kacsázva, csoszogva vagy seggriszálva, és még sorolhatnám. A lényeg az, hogy ha nem vagyunk kimagasló spirituális szinten álló jógik, elég nehezen fogjuk tudni kívülről figyelni magunkat és a mozgásunkat. Könnyen megkérhetjük azonban egy barátunkat, hogy készítsen rólunk egy rövid videót, amiből kideríthetjük, mit nem csinálunk jól.

Viszonylag gyakori probléma szokott lenni, hogy a futók nem a teli talpukra érkeznek és gördülnek tovább a lábujjak felé, hanem a lábujjakra érkeznek, mint amikor sprintelnek vagy helyben futnak. Ezzel az a gond, hogy ha nem elég edzett a vádlink, akkor hosszútávon nagyon megerőltetjük, ami idővel fájdalomhoz, sőt gyulladáshoz vezethet. Az egyik futóbarátomnak éppen ez volt a gondja, ami csak azután derült ki, hogy elment egy Fájdalom Ambulancia nevű helyre, ahol kifejezetten a mozgásból eredő fájdalomra szakosodtak, és sci-fibe illő high tech gépekkel vizsgálják meg, hol a gond és mit tehetünk ellene.

Teniszkönyök helyett futótérd

A túlságosan előrenyújtott lábak is gondot okozhatnak, mert ezáltal nagyon odavágjuk a sarkunkat. Nem szerencsés az sem, ha nagyon előredöntjük a testsúlyunkat, mert olyankor az izmoknak sokkal nagyobb terhet kell viselniük. Én egy idő után kicsit befelé szoktam csámpítani, ennek eredményeként pedig nagyon meg tud fájdulni a térdem alsó/külső része. Mint kiderült, ez is egy elég gyakori futós probléma. Az is a neve: futótérd. Arról van szó, hogy a csípőt és a térdet összekötő szalag a rossz lábtartás miatt folyton feszül, ezért a tapadásnál előbb-utóbb begyullad.

Én ezt ráadásul azzal tetéztem, hogy a már említett bokaficamom után elkezdtem nagyon félteni a bokám – ami attól kezdve már a legkisebb apróságtól kiment, így öntudatlanul nekiálltam a terep okozta egyenetlenségeket boka helyett térdből tompítani. Aztán amikor életem első 30 kilométeres távját futottam a Budapest Maratonon, a 24. kilométer táján úgy elkezdett fájni a lábam, hogy majdnem abba kellett hagynom a versenyt. Ha nem fut el mellettem kedves kolleginám, Lipcsei Betta és az ő csodálatos feneke, akkor talán ott is maradok. Így azonban az idomok bűvöletében, terminátor üzemmódban besántikáltam a célba. Félő volt azonban, hogy ilyen állapotban nem leszek képes lenyomni a három hét múlva esedékes németországi maratont.

Küldetés indul!

Április 14-én arra készülök, hogy ismét lefutom a maratoni távot, ezúttal Bécsben. A versenyig tartó időszakban a Player virtuális hasábjain beszámolok felkészülésemről, közben kipróbálok futást segítő alkalmazásokat, stratégiákat, táplálkozási és edzésmódszereket, a legmenőbb futócipőket és más kiegészítőket.

El is mentem egy terapeutához, aki jól átmozgatott és felírt egy személyre szabott gyakorlat sort. Ez elég sokat segített, de még így is fájt a térdem egy kicsit. Aztán Frankfurtban a maraton előtti gigantikus börzén megláttam egy standot, ahol az volt kiírva, hogy „Free Taping”. Taping nem egy bebörtönzött kínai aktivista, hanem egy úgynevezett kineziológiai tapasz, amit már évtizedek óta használnak a gyógytornászok. Lényege, hogy a speciálisan felragasztott szalagok leveszik a terhet az izmokról, fokozzák a vérkeringést, és megvédenek az ártó szellemektől. Beneveztem. Persze a taping csak akkor volt free, ha vettem harminc euróért egy tekercset a szalagból, de bánom is én, ha valóban segít, akkor nekem ennyit megér a dolog – gondoltam.

A standon aztán jól kikérdeztek, hogy hol fáj, mi fáj, majd a jobb tapadás érdekében leborotválták a lábszőrzetem a térdem körül. A behajlított térdem alá keresztben felhelyeztek két szalagot, így amikor kinyújtottam a lábam, a térdkalácsom egy centivel feljebb maradt. Elsőre baromi fura érzés volt, de így érték el, hogy az a bizonyos túlfeszülő szalag ne feszüljön annyira. És... úgy tudtam lefutni a 42,195 kilométert, hogy egyáltalán nem fájdult meg a térdem! Sőt, azóta sem jelentkezett komolyabban a probléma. A tekercs pedig most is bontatlanul lapul a fiókomban.

Ragassz okosan!

Mielőtt azonban bárki is össze-vissza ragasztgatná magát, érdemes körülnézni a neten, ahol elég sok részletes bemutatóvideó található arról, milyen sérülésre hogyan kell felhelyezni a szalagot.

Persze a futásban is a legjobb védekezés a megelőzés! Roppant fontos, hogy minden edzés előtt és után is megfelelően bemelegítsünk, illetve lelazítsunk, mert a merev, hideg szalagok és izmok sokkal sérülékenyebbek. Valamilyen ízületerősítő táplálékkiegészítőt pedig minden komolyan futó ember szedjen!

A fájdalom tehát nem a barátod, de érdemes meghallgatni, mit mond, hogy még sokáig szemlélhessük gondtalanul az előttünk szaladgáló hölgyek mozgását.

(Fotó: Tóth István, McMenemy Márk)

És ezt olvastad már?
Láthatósági mellénnyel kellett lengetniük az Argentína–Chile vb-selejtező asszisztenseinek