Tizenkét évesen még nem lehet eldönteni, hogy mi lesz az emberből, Pankának mégis sikerült. A szülei épp csak rápróbálták egy snowboardra a Kékesen, egy héttel később pedig már egy versenyen találta magát, ahol különdíjas lett. Annyira bejött neki ez a szabályok nélküli extrémsport, hogy életének utóbbi tíz éve kizárólag erről szólt.

Lássuk be, szinte nulla volt az esélye annak, hogy Magyarországról indulva bárki fel tud nőni a világ élmezőnyéhez és snowboard világkupát nyer — szótlanul, üveges tekintettel kerestük a szavakat, amikor idén februárban Panka megcsinálta. Egyensúlyérzék, mozgáskoordináció, vakmerőség, őrültség: ezeket szummázza a tehetség kapcsán, de mindez csak arra jó, hogy meglegyen az a bizonyos kezdő löket.

Panka mozgékony, jótanuló kislány volt, a spártai szigor eredményeképp csillagos ötös átlaggal, aztán tizenhat évesen azzal a tervvel állt elő, hogy ő akkor most megpróbálná a snowboardozást komolyan venni. Ez a megindulás részben a környezetének köszönhető, akik sasszemmel kiszúrták, hogy bizony van keresnivalója ebben a sportban. Egy kiscsaj lenyomja a kétszer akkora úriembereket? Hogy is van ez?

Ausztriában, egy sportsuliban kötött ki, ahol a beilleszkedés élete egyik legnehezebb feladata volt, ugyanis az osztálytársak totálisan semmibe vették. Egyetlen snowboardos lányként az elkényeztetett osztrák biatlonos-, és sífutó-palánták között elég nehéz volt megkedveltetnie magát. A sok egyedül töltött órában arra gondolt, hogy mennyien támogatták, nem szabad az első akadálynál megtorpannia. Maximalizmusa és végtelen motivációja segítségével pár hónap után sikerült átlendülnie a mélyponton, és amikor látták, hogyan zúz a deszkán, elkezdtek erősen érdeklődni iránta.

Halló, Burton vagyok, Pankát keresem

A freestyle snowboard alapvetően egy funsport, ami azt jelenti, hogy nem vagyunk eredményhez kötve, a lényeg a mozogva szórakozás. A versenyzésnek több szakága van, Panka a gigaméretű ugratón zajló big air-ben is szokott indulni, de inkább a legösszetettebb, legnagyobb technikai tudást igénylő slopestyle-ban remekel, ami egy mesterséges elemekkel tarkított pályán zajlik.

Hóból faragott kidobók (ugratók), műanyag korlátok, csövek vannak elhelyezve egy lejtőn. Freestyle, tehát egy menet során nincsenek kötelező trükkök, szabadon lehet alkotni. Egy rangos világkupa verseny néhány napig tart, a húsz-harmincfős mezőny két gyakorlónapot kap, hogy ismerkedjen a pályával, majd egy harmadikon zajlik a kvalifikáció és a döntő.

Mivel olimpiai versenysportról van szó, így a snowboardra is ugyanolyan üzleti szabályok vonatkoznak, mint bármely másik sportágra. Az elején súlyos anyagi áldozatot kell hozni a karrierért, ami évekkel később térülhet csak meg. Pankát először a magyar Fundango karolta fel, majd amikor tizennyolc évesen megnyerte a junior vébét, elkezdtek a nagy nevű szponzorok is kopogtatni az ajtón.

Burton, Billabong, Tag Heuer, Red Bull — egyiket sem kell bemutatni, ráadásul utóbbi az egyik legmenőbb lifestyle brand, ami most már öt éve támogatja őt, és a Magyar Snowboard Szövetség munkájára is a mai napig számíthat. Elég nehéz bekerülni a Red Bull csapatába, a teljesítményt ugyanúgy figyelembe veszik a támogatott sportolók kiválasztásánál, mint a személyiséget. Versenyekre, edzőtáborokra biztosítják az utazást és részvételt, emellett anyagi támogatást nyújtanak. A világranglistán top10-ben lévő sportolónál egyébként nem is lehet kérdés, hogy meg lehet-e ebből élni, inkább hogy milyen áldozatot kell hozni ezért, és hogy az a végén vajon megéri-e.

Pankának alapesetben heti hat edzése van, magánélete zéró, még egy sima péntek esti fröccsözést is őrületes kiváltságnak tart. Ja, és persze az esések miatti konstans fájdalomhoz már szinte hozzászokott. Nemrég épp a vállából műtöttek ki nyolc csavart, a varrat nyoma még látszik is.

Az egészséges étrend is kötelező jellegű, szinte minden nap főz, többnyire csirkét vagy halat, de rengeteg zöldséget és gyümölcsöt is eszik. Hiába érdekli a gyógytorna, az egyetemet el kellett napolnia. Számára a hétköznapi mókuskereket hosszú évek óta az edzés-verseny-rekreáció szentháromság jelenti. Mindezek ellenére azért a sikerélmény és az adrenalin a mérleget elég erősen a pozitív irányba billenti, nem is beszélve a személyiségfejlődésről, ami a konstans versenyhelyzet eredménye. Magabiztosabb, határozottabb, nyugodtabb lett, ezek a tulajdonságok az élet egyéb területein is elég jól tudnak jönni.

Kívülről lazának tűnik a snowboardozás, és olykor-olykor tényleg megesik, hogy a mezőnyből egy-ketten be vannak pöffentve, azért ezen a szinten már komoly feszültséggel jár a versenyzés. Van például egy finn rider, akinek nem megy a csúszás, ha a népi hagyományok szerint nem issza rommá magát. Panka nem folyamodik szélsőséges módszerekhez, számára a legnagyobb nehézséget a mentális korlát leküzdése okozza. Igazi harcos típus, kudarcként éli meg, ha túlagyalja a dolgot és nem tudja kihozni magából a maximumot.

Elsősorban saját elvárásainak akar megfelelni, de ezen a szinten már benne van az emberben a nemzeti kötelességtudat és a ki nem mondott elvárás a szponzorok felől, ami sokszor nyomasztóan hat rá. Akkor megy jól neki a szekér, amikor el tudja felejteni ezeket a terheket és kizárólag arra koncentrál, hogy megküldjön egy kört a legjobb tudása szerint. A pontozás néha amúgy is elég véleményes, mint minden freestyle sportban.

Verseny előtti estéken egy pohár vörösborral oldja a feszültséget, majd másnap egy kiadós reggelivel indít, imádja a jó cappuccinót. Az akár több órás üresjáratokban, amikor csak tétlenül ücsörögne egy szobában, mindig próbálja elfoglalni magát valamivel — például takarít, ki nem állhatja a rendetlenséget maga körül, vagy mondjuk az edzőjével szervez közös programot. Amikor meg már odáig eljut, hogy bemondják a nevét a versenyen, lábán deszka, fülében zene, akkor úgyis mindent elfelejt. Talán ez a titka a jó szereplésnek, különösen a győztes körnek, amikor minden mindegy alapon ment neki a pályának.

Ez a menet világkupa-győzelmet ért

Olimpia, X-Games, uralkodás… hogyan tovább, Panka?

A 2014-es szocsi olimpiára ugyan nem sikerült megszereznie a kvótát, ami lelkileg eléggé össze is törte (ennek hatására ledobott vagy tíz kilót), iszonyatos kitartásának köszönhetően szépen-lassan feltápászkodott a padlóról. Az utóbbi időben amerikai edzője segítségével leginkább stílusban fejlődött nagyot, amit jobban pontoznak. További céljai között már a következő, 2018-as pjongcsangi téli olimpiát említi, nomeg a snowboard világában a legrangosabb meghívásos versenyt, az X-Games-t. Azt mondja, még két év van benne, utána szeretne normális életet élni — egyelőre megválaszolhatatlan kérdés, hogy Panka mit ért ez alatt.

Egy olyan bevállalós leányzóról beszélünk, akinek még a bunjee jumping sem annyira tudta átlépni az ingerküszöbét, egykedvűen meséli, hogy az úgy elment, de például a bázisugrás vagy a kanyoning talán még érdekelheti. Annyiban biztos, hogy a német és az angol mellé szeretne még egy nyelvet megtanulni, egyetemre járni, és szívesen maradna a deszkán oktatóként, de ami a leginkább melengeti a szívünket, hogy a jövőt mindenképpen itthon képzeli el. Annak ellenére, hogy a következő téli szezonra visszarepül az USA-ba, Coloradóba.

Panka egy maximálisan közvetlen személyiség, szívesen ad tippet bárkinek. Egyáltalán nem szégyelli bevallani, hogy még manapság is rengeteget zakózik, a slopestyle nem arról szól, hogy csak úgy siklunk a csillogó szűzhavon a napsütésben, itt folyamatosan új trükköket kell tanulni. A tehetség ebben a sportban relatív, de szerinte a siker minimum 90%-ban a kitartásban és a kemény munkában keresendő. Aki komolyan szeretné venni a snowboardozást, az elsősorban élvezze, másodsorban legyen hajlandó időt és pénzt fektetni bele, harmadrészt pedig egyszerűen csak rohadtul ne hagyja abba.

Könnyű azonosulni a snowboardos életstílus alaptanaival, amihez hozzátartoznak a fékevesztett bulik és a felelősség hiánya, sokan kifejezetten ezt keresik. Panka inkább a sportot, és ez az, amiért a világ egyik legjobbjaként tartják számon.

Hajrá Panka, szurkolunk, hogy megtaláld az olimpiát is 2018-ban!

(Fotók: Donkó Péter, Süveg Áron, Somay Márk, Red Bull)