Amint felállították a Manchester United kispadjáról a szinte minden lehetséges negatív klubcsúcsot megdöntő, és emiatt közutálatnak örvendő David Moyest, azonnal ráugrott a média az utódjelöltekre. A mindig jól értesült angol sajtó először négy nevet rágcsált, majd Jürgen Kloppot kiköpte, ő már a Barcára is nemet mondott, nagyon jó helyen van Dortmundban még egy ideig. Maradt három név, vegyük át, megfelelnének-e, és ha igen, miért nem. Vagy egyáltalán hogy kerültek szóba?!

Carlo Ancelotti

Kérem? Ez biztosan csak valami vicc. Vagy csak azért van ott a neve, hogy páratlan legyen a létszám, úgy elegáns. Felejtsük el.

Ancelotti a nyáron ült át a PSG kispadjáról a Real Madridéra, hároméves szerződést kötött a királyi klubbal, ugyan miért menne el egy év után? Ki nem fogják rúgni, mert a csapat még versenyben van a bajnoki címért, és a BL-ben is áll még, miközben megnyerte a Király-kupát. És igen jó focit játszanak a fehérek, hatékony, látványos, sikeres. Hülye lenne elengedni Florentino Pérez elnök. Kivásárolni is nehéz lesz, mert Madridban (hitelre vett) kolbászból van a kerítés.

Diego Simeone

Az Atlético Madrid mestere most – Jürgen Klopp mellett – a legkeresettebb szakember a piacon, ami teljesen érthető, egy relatíve gyengébb keretű csapatból (a Realhoz, Barcához, Bayernhez képest) faragott egy olyan gárdát, mely a Real és a Barcelona előtt vezeti a bajnokságot, és elődöntős a Bajnokok Ligájában. Elképesztően jól motiválja a játékosait, taktikailag abszolút felkészült, fiatal, szóval kicsit guardiolás érzés lengi körül. Más kérdés, hogy neki fontosabb a "ne kapjunk gólt", mint az "eggyel többet lőjünk" felfogás, és érzésem szerint ezt nem kedvelnék az Old Traffordon.

Simeone az a fickó, aki úgy néz ki, mint egy kokainbáró. Hamisítatlan argentin fizimiska, hátrazselézett séró, elegáns fekete szett, az ing mögül kikandikáló, aranyláncon lógó méretes kereszt medál. Pont így fest egy közepesen gyenge akciófilmben a dörzsölt, fehér porból meggazdagodó rosszfiú. Vajon az MU kispadjára való egy ilyen arc? Egy Sir hagyatékát neki kellene továbbvinni? Skót whisky vs. dél-amerikai drogkartel.

Louis van Gaal

Ha Simeone a drogbáró, akkor Van Gaal a pókerarcú, bicskanyitogató stílusú főgonosz. A holland egy elviselhetetlen, pökhendi, kivagyi, érinthetetlen és sosem hibázó jelenség. Már a kilencvenes évek közepén megjegyezhettük a nevét, amikor az Ajax BL-meccse után a Fradi-tábor felé intézett kemény hangú kritikát a huhogás miatt, komoly nemzetközi visszhangot kiváltva. Pedig akkor még eléggé zöldfülű edző volt, azóta viszont a világ egyik legsikeresebb szakembere lett. Négyszer nyert holland bajnokságot, ebből az egyik az AZ Alkmaarral volt (ekkor mondta szenvtelenül, hogy ő a legjobb), a Barcelonával két bajnoki címe van, és a Bayernnel is behúzott egyet.

Nem szükséges tehát szimpatikusnak lenni, ahhoz, hogy érmeket nyerj. Márpedig most Manchesterben egyáltalán nem vágynak arra, hogy simogassák az elkényeztetett sztárok lelkét – sikerek, győzelmek kellenek, nagy számban. És asztalborogatás. Ebben pedig Van Gaal az egyik legjobb. 2012 óta irányítja a holland válogatottat, természetesen kijutott a világbajnokságra, többek közt Magyarország megalázása árán, ám a vébé után feláll, ezt már tudjuk. És ő már korábban kijelentette, egyszer szeretne Angliában dolgozni.

Ami a focit illeti, aligha találhatnának jobb menedzsert a vörös ördögök, a holland szaki az eredményes és az élvezhető focit remekül ötvözi, igazi hollandos felfogású, totális futballra épít. Terveit, elveit bármi áron végigviszi, ez az, ami miatt bennem vannak kétségek: vajon Sir Alex jelenléte, vagy akárcsak szelleme mennyire nyomatékos még mindig...?