Futni jó, és meglehetősen hasznos is, és még csak nem is szégyen. És akkor se csüggedj, ha teljesen amatőr vagy, aki életében nem kocogott négy méternél többet, mert akkor is menni fog. Most megindulunk előtted, gyere utánunk.
Körbefutotta már a Player a Balatont, többször is, van köztünk maratonista, félmaratonista, bitang nagy futós szerkesztőség vagyunk, kár tagadni, ahogy azt is, hogy olyan is van köztünk, aki a busz után se fut, mert utána 152-es pulzussal, izzadtan érkezne melóba.
Ennek több oka is lehet, ahogy annak is, ki miért nem futott, de erről majd kicsit később, most nézzük meg, kik azok, akik beneveződtek (igen, nem volt kérdés, önszánta, ilyesmi) a Telekom Vivicittá 3x2 km-es brutál váltójára, hogy bizonyítsák, el- vagy újra lehet kezdeni a futást. Sőt, erősen ajánlott.
A Player Running Club amatőr, de lelkes csapata, akik érted futnak, nem ellened: középen, a férfi részleget leigázva Dóri, rendezői balon Oszi, jobbon Tomi.
Több okból is Dórival kezdünk. Egyrészt nő, így illik, mi ebben konzervatívak vagyunk, másrészt viszont, ha feminista vagy, akkor meg azért, mert ábécé sorrendben ő áll az élen. És nem mellesleg azért, hogy itt még semmiképp ne veszítsünk el egyetlen olvasót se. (Itt jegyzem meg, alant lesz még róla álló kép is, kitartás, kacsintás.)
Nos, Dóri, ahogy látszik is, sportol, rendszeresen, ő tehát közel sem egy tesiből felmentett, az elsőre-is-lifttel-megyek típus, csakhogy nem fut. Edz, crossfit meg minden, de évek óta nem futott – és az azért egy kicsit más kávéház. Mivel férfimagazin vagyunk, így dekoratív nő nélkül futni se megyünk, egyértelműen kiderül a fenti képen is, hogy nemcsak a km/perc átlagunkon javít erősen, de a csapat esztétikai összképét is hatványozottan emeli.
Ő pedig Tamás, de barátok közt csak Tomi.
Nos, Tomi annyit nyilatkozott a futásról, de azt is csak a foga közt sziszegte ki, hogy: "Én évtizedek óta nem futottam." Mivel ennél többet nem volt hajlandó elárulni, ezért hevenyészett számításaim alapján arra kell gondolnom, hogy ez az általános iskola lehetett. Gyanítva, hogy túlzott, a legvalószínűbb, hogy a gimiben pörgethette a háztömb körüli lógós futásokat, aztán, mivel az neki se jött be, hiszen ember nincs, akinek igen, ezért itt elengedte a mozgás ezen formáját. Korábbi elmondásai alapján a mozgás többi formáját is, de ez nem hivatalos hír.
Ha valakiről elmondhatjuk, hogy kezdő, abszolút futószűz, akkor ő. Jó, azt nem állítom, hogy proseccóval locsolta az irodát örömében, amikor belegyömöszölték a csapatba, de napról napra jobban izgatta a feladat, a futópólótól meg végképp fickós lett. Szóval, ha ő elkezdi, te miért is nem?
És végül Oszi, vagyis én.
Ugyan én viszem a sportrovatot, ám sajnos egy ideje ez már kizárólag a szellemi tőkére épít, a gyakorlatban mostanra sikerült minden sportot elhagynom, különböző okok miatt, holott korábban egy laza 14-22 év csak ezzel telt.
Annyit mondanék a futásról, hogy miután bekerültem ebbe a váltóba, huncut mosoly kíséretében annyit mondtam a főninek, hogy "két kilométer? Jó, hát azt törött lábbal, gumicsizmában is, ne viccelj." Hiszen két éve még ott nyomultam a Player Ultrabalaton-csapatában, sőt, a Spar-váltóban is lekocogtam 8 km-t másfél éve.
De azért kinéztem a hétvégén a Ligetbe, elvégre konkrétan fél éve kizárólag tévén űztem a sportot, miközben morzsaporszívóval szedtem fel a mellkasomról a csipszdarabokat. Nos, nem mondom el, mennyit futottam és milyen állapotba kerültem azalatt a mérhetetlenül rövid táv alatt, mert vissza kellene juttatnom a tesitanári diplomámat.
Mentségemre szóljon, hogy sérülésből betegségbe estem, és vissza, szóval a 4. X-hez közel járó szervezetem hamar megadta magát és inkább az immunrendszerre tapsolta el az energiáimat. Nem kérdés, hogy újrakezdő vagyok, gyakorlatilag a nulláról, hitelességem megkérdőjelezhetetlen.
Mi Tomival ekkora sportemberek vagyunk, csak mondom:
Jaj, el ne felejtsem az ígéretem:
Mi, így hárman szombaton letoljuk a 6 kilométert a Margitszigeten, és ezzel elindulunk előtted egy úton, kitapossuk az ösvényt, neked nincs más dolgod, mint ebből erőt meríteni, venni egy jó csukát és nekilódulni. Egy-két km, lazán, nem kell belehalni, és nem kell az első alkalom után feladni, mert nem lesz rögtön jó. Össze kell csiszolódnod neked és a futásnak, mint egy párkapcsolat elején a szexben. Adj időt magadnak, jó lesz. Mindkettőtöknek.
Ahogy a művelt csehek mondják: jú ken du it!
Jut eszembe, Dórit mutattam már?
(Aki kicsit szexistának találta a cikket, annak katt ide.)
Tudtad, hogy futni ezért ennyire egészséges?
(Fotó: Nagy Gergely)