A minőségi borok hivatalos világpiaca az előjelzések szerint évente háromtrillió dolláros veszteséggel számolhat 2022-re a borhamisítók miatt. Természetesen itt nem elsősorban azokra a nálunk is nagy hagyományokra visszatekintő hamisításokra kell gondolni, amikor kamionszámra rendelt cukorból készül a Dél-Alföldön a PET-palackos nedű. Sokkal inkább arra, amikor neves borászatok nagy értékű tételeit utánozzák ügyes kezek, azonos palackba töltve, másolt címkével jelölve. Jó esetben csak némi fűszerezéssel, pancsolással próbálják imitálni az eredeti minőséget a hamisítók, de gyakran akár az egészségre is veszélyes anyagokat használnak – ilyen például az édesítőszerként a lőrékhez adott mérgező ólom-acetát.

Egy ausztrál startup alapítói is meglátták az igényt a hamisítások visszaszorítására. Az ausztrál bortermelők jelenleg csak Kínába évi 1,25 milliárd ausztrál dollár értékben exportálnak, viszont úgy sejtik, még ennél is nagyobb értékben fogynak Kínában az ausztrálnak mondott, hamisított borok.

Szakértői becslések szerint a kínai piacon a palackonként 35 ausztrál dollár (kb. 7000 forint) feletti értékű borok fele hamisítvány. Mind a termelők, mind a fogyasztók érdeke, hogy a palackokban valóban az legyen, amit a címke ígér. Erre lehet biztosíték, ha minden egyes üveget megmásíthatatlanul regisztrál és végigkövet egy informatikai rendszer a logisztikai láncban, a palackozástól a dugó kicuppantásáig.

Az eBottli és a hozzá hasonló rendszerek a hordótól a pohárig figyelemmel kísérhetik a borok útját, az egyes tételekről menet közben bármikor lekérdezhető az eredetiséget igazoló háttérinformáció. A végső ellenőrzést a fogyasztó végezheti, mondjuk egy mobiltelefon kamerájával. A hamisítás pedig innentől kezdve nem technológiai kérdés, hanem üzletileg értelmetlen.

Ha egy tétel mindig egy tétel marad, a palackban lévő bort csak kicserélni lehet, de ennek nincs sok értelme, mert egy palackért csak egyszer lehet elkérni a végső fogyasztói árat, akár nemes bor van benne, akár cukorcefre.

Képek: Getty Images