Egy mesterséges neurális háló másodpercek alatt megoldotta a több évszázados háromtest-problémát

A háromtest-probléma a 18. században honosodott meg a tudományos szakirodalomban. Lényegében arról van szó, hogy a gondolatkísérletben Newton mozgástörvényei alapján kell megalkotnunk egy különleges mozgásleírást, melyben három test kering egymás gravitációs terében.

Aztán a 20. században a kvantummechanika is átvette ezt a problémahelyzetet, amelyben a testeket részecskékre cserélték, ebben a modellben pedig az elektromágneses mező és a benne mozgó töltött részecskék viszonyrendszerét vizsgálják. A problémával a 18. századi francia matematikusokon, Clairaut-n és d'Alembert-en keresztül egészen Lagrange-ig többen is foglalkoztak, még egy 20. századi magyar tudós, Szebehely Győző is tudott újat vinni a történetbe – ő arra jutott, hogy ha három, megközelítőleg hasonló tömegű test egymás közelében tartózkodik, akkor az egyikük idővel szinte törvényszerűen elhagyja a közös rendszert.

Illusztráció a hármastest-mozgáshoz

Mivel a problémát leíró differenciálegyenlet-rendszer tizennyolcadrendű, ezért évszázadokon át gondot okozott az égitestek pontos mozgásának leírása, az információs forradalom korában azonban mint mindenben, itt is áttörést érhettünk el. Sőt, ma már odáig jutottunk, hogy egy mesterséges intelligencia (MI) is könnyedén megbirkózik a problémával.

Csak hab a tortán, hogy az MI megoldása százmilliószor gyorsabb és pontosabb volt annál, amint a hagyományos cégszoftverek használnak jelenleg. A kutatók a jövőben a gravitációs hullámok problémáira szeretnék ráereszteni az MI-t, és ha a mesterséges intelligencia alatt majd egy kvantumszámítógép fog csücsülni, akkor talán a laposföld-hívők idegsejthálózatában rejlő furcsaságokat is kitapinthatjuk majd:

(forrás: Qubit, Science Alert)

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon