Kilyukadt az ég, 15 éve nem volt ekkora a rés.

Az Európai Unió Copernicus Légkörfigyelő Szolgálatának (CAMS) kutatói az elmúlt 15 év egyik legnagyobb méretű ózonlyukát mérték az Antarktisz felett –  az ózonkoncentráció-csökkenést 1985-ben észlelték először.

A szakemberek szerint egy erős, stabil és hideg sarkvidéki örvény a felelős az ózonlyuk jelentős mértékű tágulásáért.

A Copernicus szakemberei szerint az ózonlyuk kialakulása annak köszönhető, hogy a Napból származó energia hatására kémiailag aktív klóratom és brómatom kerül a sarkvidéki örvénybe, amely gyorsan elpusztítja az ózonmolekulákat.

Az ózonlyuk tágulása ellenére a szakértők továbbra is úgy vélik, hogy az ózonréteg lassan regenerálódik az ózonréteget károsító gázok fokozatos kivonását elrendelő, 1987-es montreali jegyzőkönyvnek köszönhetően.

Az éghajlati előrejelzések szerint az ózonréteg 2060-ra lesz olyan állapotban, mint 1980-ban volt.

Az ózonréteg, az ózonlyuk kialakulása

Az ózonréteg egy természetes gázréteg, amely a Földet a Nap ultraibolya-sugárzásától védi. Az ózonlyuk kialakulásának hátterében a tudósok szerint a sarkvidék felett lévő levegő különösen alacsony hőmérséklete és egy stabil sarkvidéki örvény áll. Mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW) révén lebontják az ózont. Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak. Az FCKW-k előállítása régóta tiltott, ha ez nem így lenne, a tudósok szerint sokkal rosszabb lenne a helyzet. Ám mivel ezek élettartama 50-100 év, az Északi-sarkvidéken még nem mutatkoznak a tilalom hatásának jelei.

Eközben...

(Forrás: The Guardian, MTI, fotó: Pixabay)

És ezt olvastad már?
Több mint 23 ezren jelentkeztek űrhajósnak az Európai Űrügynökségnél