Látsz itt csillagot?

És itt?

Vagy itt?

Hát nem éppen azért hatalmas királyság űrhajósnak lenni, mert a tökéletes sötétségben teljes pompájában nézegetheted a körülötted elterülő univerzumot? Nos, erről egy asztronautát kéne megkérdezned (mármint hogy miért hatalmas nagy királyság hatalmas nagy királynak lenni), de az biztos, hogy az űrhajósok kedvükre nézegethetik a Tejutat, csak mi, földi halandók nem részesülünk ebből a kegyből.

Hogy a csillagok nagyon is láthatóak az űrből, azt nem nehéz kinyomozni, hacsak nem gondolod, hogy a Hubble és az összes többi űrtávcső által készített fotók egytől egyig a háttérhatalom aljas manipulációi, akik így próbálják veled elhitetni, hogy... van világűr. Sajna a csillagok azonban nem bocsátanak ki túl sok fényt, a fényképezőgépek dinamikatartománya pedig eléggé behatárolt, így lefényképezni őket innen a Földről is leginkább csak úgy lehet, ha keresel egy olyan helyet, ahol nincsenek fények, és elég hosszú expozíciós idővel dolgozol.

Ezek a feltételek viszont a világűrben készült fotóknál külön-külön is ritkán teljesülnek, hiszen egyrészt, szinte minden képnél van a közelben egy olyan tárgy (Föld, ISS, bolygó), ami visszaveri a fényt, másrészt meg ugye a világűrben elég nehéz lenne felállítani egy tripodot, aztán másodpercekig exponálni. A Nemzetközi Űrállomás például másodpercenként nyolc kilométert tesz meg, az űrszondák pedig általában még ennél is gyorsabban haladnak.

A kameratechnológia fejlődésével amúgy ez a probléma egyre inkább a múlté lesz, ahogy azt ez a NASA által kiadott, az ISS fedélzetéről készült fotó is bizonyítja: