Bár az emberi szem számára tulajdonképpen nincs különbség a kettő között, de a videó és a valóság között azért elég jelentős eltérés, hogy mi nem képkockákban látjuk az eseményeket.
Ez általában semmilyen problémát nem okoz persze, de például szuperlassított felvételeknél már szembeötlő, hogy a filmnek megvannak a maga határai. Arról nem is beszélve, mennyi adatot tárolunk teljesen fölöslegesen, miközben a statikus részeket (vagyis ahol nem történik semmi változás) elég lenne egyszer megörökíteni.
Az Anymal fejlesztésében is részt vevő ETH Zürich kutatói ennek a problémának a megoldása érdekében olyan kamerát fejlesztettek ki, ami úgy viselkedik, mint az emberi szem, vagyis képkockák helyett egy folyamatos adatfolyamot rögzít. A különbség igencsak markánsan megmutatkozik a próbafelvételeken, amelyeken másodpercenként 5400 képkockát rögzítettek.