Kicsi, könnyű, narancssárga, vízálló, vezeték nélküli és csapathatod a bulit vele, mi az? Egy hétig csapattuk a Mojo buzz féltégla hangszóróját, íme a tanulságok.

Nyár vége felé járt a szerkesztőségünkben, amikor megkaptuk ezt a kis Fiskars-olló színű hangszórót tesztelésre. Annyit tudtunk elöljáróban róla, hogy aprócska, hordozható és vízálló – ezek alapján pedig tök jó lett volna, ha nem kallódik el pár hétig, mert simán bedobtuk volna élesben egy strandolós bulin, esetleg csapattuk volna vele valami fesztiválon (mivel porálló is elvileg) és levittük volna bármilyen tóparti heffeléshez, hogy megnézzük, igaz-e a vízállóság meg minden egyéb.

Na mármost a pihekönnyű kis szpíkerrel elszalasztottuk a nyarat, így maradt az ősz. Ami nem baj, mert most éppen hogy sokkal inkább ki lehet tenni a mindent bíró Mojo buzzt a strapának: genny idő, esős hétköznapok. De mivel ilyenkor az ember saját magát is kiteszi ugyanennek, ezért kényelmi okokra hivatkozva először beltérben néztük meg, mit tud a ketyere.

A Mojo buzz kijelző híján egy futurisztikus férfihangot alkalmaz arra, hogy elmondja, mi a kotta éppen. A szpíker szpíkere elsőre, mivel nem voltam felkészülve rá, úgy megijesztett, mint a kurvaélet, mikor beordítottamondta BLUETOOTH MODE HAS BEEN ON! Miután erre a riadalomra bedobtam két Xanaxot, elkezdtem olvasgatni, hogy is kell párosítani a hangszórót a laptopommal. Míg a használatit betűzgettem, megint felbúgott az utasítás: WAITING FOR PAIRING! Oké, nyugi, párosítom má', na! – mondtam magamban és benyomtam a Macemen a Bluetooth-t.

Rossz hírem van: a Mojo buzz nem szeretne a Macintoshsal párosodni: csak az Android és a Windowsos op-rendszereket kettyintené meg. Úgyhogy az androidos telómmal párosítottam, amivel azonnal megtalálta a közösséget: PAIRED. – hangzott az elégedett robothang. Innentől meg mehet, ami a csövön kifér, ugyanis a Mojo buzz kis mérete ellenére meglepően jó hangzással rendelkezik. Minden számban kielégítő teltséggel hozza a mélyeket és a magasakat, éles és nem dobozhangú minden műfaj rajta, amit kipróbáltam egy hét alatt – ez csak azért volt olyan nagyon pozitív meglepetés, mert annyira kis pici, hogy tényleg kevesebbre számítottam. Plusz a max hangereje meglepően odabasz. Úgyhogy a telefonról, tabletről, de akár laptopról való zenehallgatást is egy másodperc alatt százszor jobbra konvertálhatód a Mojóval.

Tehát hangzás: nagy, satírozott pirospont. A második nagy dicséret pedig az aksijáért illeti a Mojót: a leírásban azt ígérik, hogy nyolc órát bír töltés nélkül a hangszóró. Nos ez a nyolc óra bizonyára folyamatos csapatásra vonatkozik, mert egyébként úgy, hogy naponta pár órát (4-5) ment rajta zene, nekem simán kibírta három napig töltés nélkül. Boldogság. Az viszont kevésbé, hogy a merülését pontosan éjjel kettőkor kezdte el egy méterre a fejemtől, mikor is a férfi robothang beleordította a legmélyebb álmomba, hogy LOW BATTERY, PLEASE RECHARGE! Na ez már a négy xanaxos ijedség volt, azt se tudtam, honnan jön ez a hang a szobámból. Ezt a mondatot mellesleg percenként ismételgeti addig, amíg meg nem eteted: nem hajlandó halkan a halálba menni. Szóval az első ilyen sirám után érdemes bedugni töltőre.

A hangszóró felső részén apró, érthető gombokkal navigálhatod az életet: play/pause, előre- és visszatekerés, hangerő és telefon. Telefon, mivel ha telóra csatlakoztatod USB-vel és a kedvenc számod közepén hív valaki, akkor ezzel az egy gombbal átteheted a vonal másik végén lévő személyt a hangszóróra kihangosítva. Mikor leteszitek, akkor a Mojo rögtön nyomja is tovább a számodat ott, ahol abbahagytad a hívás előtt.

Ami feketepont a Mojónál, azok a kábelek. Oké, hogy a vezeték nélküliség a fő menősége a cuccnak, de azért a 3,5 mm-es jack dugójának a kábele lehetett volna nagyobb, mint tizenöt centi. Mert például, mivel Apple op-rendszerekkel nincs jóban, ezért a laptopomon lévő zenéket csak bedugással tudtam hallgatni – ehhez ez a hihetetlenül rövid zsinór elég kellemetlen. A másik kábelpara, hogy a töltéshez normál USB kimenetes vezetéke van – viszont ez is huszonhat centi, szóval rövid mint a rosseb, plusz nincs is töltőrésze. Így vagy már meglévő, USB kimenetes töltőbe kell dugnod, vagy a gépedbe.

Végül a fő attrakció: tényleg víz- és porálló? A válasz: igen, az. A hangszóró körben gumival van bevonva, így nem is meglepő, hogy vízlepergető. Mivel ezt a vízállóságot szerintem nem úgy kell értelmezni, hogy dobjuk be a mély vízbe, hanem inkább az apró ráfröccsenésekre és esetleges nedvességre értendő (semmi szexista felhang!). De abban tényleg jó csakúgy, mint a porállásban: egy lakásfelújítás vésős-fúrós-porfelhős-kellős közepén is kipróbáltam. Semmi baja nem lett, de tényleg. Semmi. A hangszóróját!

Szóval összességében nagyon rendben van ez a Mojo buzz, főleg, mert csak 24 990 forintba kerül és bőven nyújt annyit, mint drágább és sokkal kevésbé zsiványul kinéző társai. A kis kábeleken lehetne hosszítani és a robothangot is időbe telik megszokni, de ezeken felül a pozitívumai bőven verik ezt a két apró hibát. Úgyhogy, ha vezeték nélküli zenehallgatáshoz keresel bitang erős aksis, utazást és természeti viszontagságokat is bíró, helytakarékos, patent jó hangzású, hozzá még stílusos szpíkert, akkor szemrebbenés nélkül ajánljuk a Mojo buzzt, mert nagyon tud.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Összedőlt egy 2,5 kilométeres baltimore-i híd, miután nekiment egy konténerszállító hajó

A középkategória csúcsa – kipróbáltuk a Redmi Note 13 Pro+ 5G-t

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés