A Michael Mann jegyezte sorozat a nyolcvanas évek egyik legnagyobb sikere lett. A műfajban korábban nem használt vizuális elemeivel, stílusos karaktereivel, hangsúlyos zenéjével bevéste magát a tévés tankönyvekbe. Ám a filmes autós toplistákon is ott a helye, hiszen Sonny Crockett a két Ferrari nélkül olyan lett volna, mint a Miami tengerpart fürdőruhás lányok nélkül.

Sonny Crockett, a Miami Vice nyomozója nem a tipikus alulfizetett rendőr karakterét játszotta. Látszólag végtelen gardróbja mellett egy luxushajón lakott Elvis nevű alligátorával, sosem hordott zoknit, szolgálatban is ivott, és hozzáférése volt a városban elkobzott összes kokainhoz. Cserébe csak akkor ordított felettesével, ha bármi gond volt a Ferrarival. De akkor nagyon!

A szolgálati Ferrarira azért volt szükség, mert a rózsaszín ingeken túl is kellett valami, ami segített beépülni a maffiába. Negyven kiló kokaint mégsem illik egy szakadt Bogár orrából előbányászni. Az első két évadban a megtisztelő szerep egy ”éjfél fekete” 1972-es Ferrari Daytona Spydernek jutott. Bár a stúdió megkereste a Ferrarit, ahogy a Magnum P.I.-hoz sem, a Miami Vice-hoz sem adott autót a gyár. Így a költséghatékonyság jegyében két replikát használtak, az egyik egy 1976-os, a másik egy 1981-es Corvette-re épült. A másolatok darabja ötvenezer dollárba került, ám nem voltak tökéletesek: hiányoztak az oldalablakok, mások voltak a kilincsek, és a beltérben is maradtak Corvette-alkatrészek, a szemfülesek több jelből is észrevehették a csalást.

Az egyik szemfüles maga Enzo Ferrari volt. A Miami Vice pár hét alatt olyan nézettségre tett szert, hogy a lemezkiadók egymásnak adták a kilincset Jan Hammernél, a sorozat zeneszerzőjénél, hogy az új epizódokba belecsempészhessék slágerjelöltjeiket. Nem csoda, hiszen addig nem látott módon gyakran előfordult, hogy a sorozatban percekig nem volt dialógus, helyette a zene vitte a történetet. Ebből adódóan hosszú autós jelenetekben sem volt hiány, a hamis Daytona rengeteget szerepelt.

Ezt Enzo nem hagyhatta, úgyhogy beperelte a replikák gyártóját. Ám a filmstúdió peren kívüli megoldást ajánlott: a maranellóiak két ajándék Testarossájáért cserébe vállalták, hogy látványosan semmisítik meg az egyik hamis Daytonát a harmadik évad elején (a másik Texasba került, és máig megvan). Mindenki nyert.

A ferraris körökben csak sajtreszelőnek becézett V12-es sportautók feketén érkeztek Miamiba, ám Michael Mann úgy érezte, az éjszakai jelentekben nem elég látványosak, így kokainfehérre festették őket. Ha egy képben kéne összefoglalni a nyolcvanas éveket, Sonny Crockett és a Testarossa párosánál nehéz jobban találni.

Az eredetik mellett persze ezután is szükség volt egy másolatra a veszélyesebb jelenetekhez. A Testarossa-replika egy erősen átalakított, nitrós DeTomaso Panterára épült, extra erős hátsó fékekkel a látványos fordulásokhoz. Enzo Ferrari ezért már nem szólt.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Guruló korlenyomat ez az öreg Peugeot lakóautó

Szeretnél luxusban és csendben messzire menni? – Nissan Ariya-teszt

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés