Az első iPad vagány volt. Vagány volt, mert kategóriát teremtett, miközben senki sem tudta, hogy pontosan mire való. Még az Apple is csak tippelt: munkaeszköztől otthoni nyomogatni valóig sok mindennek állították be, hogy aztán kiderüljön, nagyjából bármire jó lehet. A szépen alakuló eladásokkal és az újabb generációkkal együtt jöttek a megfejtések, betűt csak levesben fogyasztó gazdag emberek kávézókban használják magazinként és státusszimbólumként (praktikus, mert távolabbról látszik, mint egy slusszkulcs), arcoskodó kreatív szakembereknél prezentációs eszköz, de zenélni, rajzolni, retusálni és játszani is lehet rajta.

Fényképezésre méretének és hatalmas, csillogó kijelzőjének köszönhetően teljesen alkalmatlan, de ez a tulajdonosok javát nem zavarja, saját idétlenségükről tudomást sem véve fotóznak vele. Az iPad talán legnagyobb erénye az, hogy kikapta azoknak a kezéből a laptopot, akiknek ritkán kell billentyűzetet használniuk.

Az iPad mini sokkal kevésbé vagány, mert nem szerelem-, inkább szocpolgyerek: betölt egy űrt az Apple portfóliójában, nehogy Android-alapú készüléket vegyen az, aki zsebben szállítható tabletre vágyik. Ettől persze még lehet sikeres gép, a csapvíz is csak egy korrekt válasz egy valós igényre, mégis milyen népszerű.

Hogyan teszteltük?

Sokat gépelő embereknek, így nekem is, az iPad inkább fölösleges luxuscikk, számítástechnikai bidé, vidáman ellennék nélküle, de végülis jó, hogy van. Szinte csak olyat csinálok vele, ami vonz gyakorító képzőt: olvasgatok, levelezgetek, jegyzetelgetek, böngészgetek, utazáskor filmet nézek vagy játszom rajta. A minin is ezeket próbáltam ki.

Első benyomások

Ha adtál már gyerek vagy törpe kezébe iPhone-t, akkor nagyjából el tudod képzelni, hogyan mutatna a tenyeredben egy iPad mini. Jó megfogni, kicsi és könnyű. A normál iPad száz oldal olvasás után gyengébb embereknek simán növel a bicepszén, a mini nem fog, és ez inkább jó, mint rossz. A kijelzője sajnos nem a negyedik iPhone-tól és a harmadik iPadtől fölfele megszokott meseszép retina, a belseje viszont egyáltalán nem tűnik elavultnak, pedig a másfél generációval ezelőtti iPadé.

Böngészgetés, olvasgatás

Az Amazon könyvolvasó alkalmazása, a Kindle nagyobb betűméretre állítva egész rendben van, Reederrel híreket olvasgatni szintén korrekt, de retina kijelzőről visszalépve nem jó érzés. Jogos, jogos, rinyál az elkényeztetett gyerek, mint Gazdagrét egy Szomszédok szoborcsoportért, de ha az ember megszokta, hogy olyan sűrűn vannak a képpontok, hogy külön-külön alig látszanak, aztán egyszer csak látszanak megint, az nem oké. Ki lehet bírni, változatos weboldalaknál, magazinoknál nem zavaró, kép nélküli hosszabb tartalmaknál igen. Előny viszont, hogy sokkal kényelmesebb tartani az eszközt, mint a sima iPadet, vagyis a rosszabb élmény jóval tovább élvezhető.

Levelezgetés, jegyzetelgetés

A kisebb billentyűzet eleinte szokatan, állítva tartva a minit folyamatos a mellébökés félelme, mint egy kezdő sebésznél, bár a gyakorlat és az alkohol itt is segítenek, csak a részegen írt levelek sokszor kellemetlenek, a jegyzetek értelmezéséhez meg újra be kell rúgni. Fél óra után aztán minden szép, fektetve jobb a gépelés, mint a sima iPaden, a hüvelykujjak majdnem összeérnek, Botticelli megborzong.

Játszogatás

Keveset játszom az iPaden, de a Joe Danger leköt, azt próbálgattam. A kaszkadőrös játék élmény ekkora kijelzőn is, persze látszik, hogy a képpontok kényelmesebben vannak szétszórva, de ez sokat nem árt. A Monopoly-hoz kicsinek tűnik a mini, a Real Racer viszont szépen elfut rajta, sőt, a kisebb eszközzel mintha könnyebb lenne kormányozni. Ha szeretnék játszani, a minin is szeretnék játszani.

Fotózgatás

Jó hír, hogy közel nem olyan idétlen egy minivel a kézben fényképezni, mint egy teljes méretű iPaddel. A képek minősége oké, annál se jobb, se rosszabb. A kamerája körülbelül mint egy 4-es iPhone-é, James Cameron nem nagyon fog vele forgatni, de tükröződő felületeket azért jobb óvatosan fotózni meztelenül.

Vegyek-e?

Nem győzött meg az iPad mini, de nem is nagyon tudott volna. Jó kézbe venni, jó összetapogatni és aztán nézni a zsírt csillogni a kijelzőn, de annyira nem jó, hogy egy normál iPad mellett, vagy helyett használjam. Retinás eszközről visszalépni valószínűleg eleve nem is lehet jó érzés. Ugyanakkor nem hiszem, hogy az Apple marketingosztálya épp rám gondolt, amikor tervezték a gépet (nyilván a pinára gondoltak, kivéve talán a nőket).

A retinaszűz kollégák hüledeznek, hogy milyen szép a képe, meg milyen kis helyes, meg kabátzseb, lelkesen kapkodják ki a kezemből, én meg hagyom, miközben magamat tartom inkább hülyének, mint őket. Első tabletnek úgy tűnik, jó jelölt a mini, szóval meglepetés, erről az eszközről is kiderült, hogy van, akinek jó, van, akinek nem.

Na tényleg, vegyek-e?

A kérdések, amiket tégy föl magadnak, amikor választasz:

• Kell nekem táblagép?
• Sokat fogom útközben használni? Szeretném táska nélkül hurcolászni?
• Keveset fogok képekkel izélni, hosszabb szövegeket olvasgatni?
• Fontos, hogy olcsóbban megússzam a dolgot?
• Elég vastag már a bicepszem, tekintve, hogy közeleg a nyár és az ujjatlan?

Ha legalább két kérdésre igennel válaszoltál, akkor az életed sivár lesz a mini nélkül, a sivárság pedig szomorú dolog, ezért érdemes elkerülni. Ha érdekelnek a technikai részletek, nézd meg ezt a Wikit, amin össze lehet vetni az összes iOS-eszköz paramétereit.

Ár: 99 900 Ft-tól (16 GB, wifi). Itt megveheted: XMS

(A nyitóképen Phil Schiller, az Apple marketingvezetője dicsekszik. Fotó: Europress/Getty)