Az már nyílt titok, hogy az évszázad végére az ivóvíz lehet az egyik legértékesebb természeti erőforrás. Mert bár a vízből a Földön nem fogunk kifogyni, az édesvíz-tartalékainkat gyorsabb ütemben fogyasztjuk, mint ahogy az újra tudna termelődni.

Egyes (pesszimistább) gazdasági előrejelzések szerint az évszázad végére az ivóvíz akár az aranynál is drágább lehet. Arról nem is beszélve, hogy a világ elmaradottabb, szárazabb vidékein már most is hiánycikknek számít – lásd: Dél-afrikai Köztársaság. Persze nem arról van szó, hogy nem tudunk majd (vagy már most) előállítani ivóvizet – vannak módszerek, amelyekkel például a levegő páratartalmát tudjuk kondenzálni.

Kis mennyiségben szélturbinákkal vagy napelemek segítségével is meg tudjuk ezt oldani, ha azonban biztosítani akarjuk egy Fokváros méretű település napi ivóvízkészletét, oda már sokkal hatékonyabb technológia kell, vagy marad a borsos áram. Nem csoda, hogy az ivóvizet a jövő aranyaként emlegetik.

Épp ezért érezte úgy egy francia művész és környezetvédő, Parse, hogy megmutatja a víz igazi értékét: az éltető folyadékot lefagyasztotta, majd tömböket faragott belőle, mintha csak arany vagy platina lenne. Önmagát úgy írja le, mint aki feltárja az ember, a természet és a technológia közötti kapcsolatokat, és szerintünk sikerült kiváló tükröt állítania az elé, hogy mit tartunk fontosnak jelenleg a világon.

Ez is érdekelhet:

És ezt olvastad már?
Nem minden gólya repült délre, de ez nem baj
Zsarolóvírust kaptál? Ezeket tegyük meg napjaink legveszedelmesebb informatikai fenyegetése, a zsarolóvírus ellen!