– Viszlát, édesapám. – Mi az fiam, talán hazamész? – Nem, csak maga felé dől a fa.
Talán te is ismerted a jó öreg székely viccet, amelyen tényleg jókat lehet vidulni, azonban ha vágtál már (ki) fát, vagy asszisztáltál már fa(ki)vágásnál, akkor jól tudhatod, hogy ez bizony nem játék. Figyelni kell, a szíverősítőkkel csak csínján bánni, és végképp észnél lenni, ha svihák alakoktól szerzed be a tűzrevalót, ugyanis egy-kettő átbasznak. A következő jelenetben nem is a fa dőlésirányával volt gond, sokkal inkább azzal, hogy szárazabb volt, mint az átlag magyar torok húsvéthétfő reggelén.
Így amint a fa földet ért, gyakorlatilag darabokra tört – mondjuk a láncfűrészelés folyamata ezzel lényegesen lerövidült, cserébe viszont a manőver eléggé balesetveszélyes volt. És egyben fontos üzenetet is tartogat nekünk. A szárazság ugyanis valóban nem jó móka, főleg, ha belegondolunk, hogy klimatikus szemszögből nézve egy mennyire szerencsétlen éven vagyunk túl.
Az elszaporodott tengeri hőhullámoknak, a hosszan tartó extrém forróságoknak és a csapadékmennyiség aránytalan eloszlásának köszönhetően pedig a továbbiakban sem számíthatunk semmi jóra: